|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziA mi jövőnkAlföldi Nóra
Nos futurs – francia,
2015. Rendezte és írta: Remy Bezancon. Kép: Antoine Monod. Zene: Pierre Adenot.
Szereplők: Pierre Rochefort (Yann), Pio Marmai (Thomas), Mélanie Bernier
(Estelle), Camille Cottin (Géraldine). Gyártó: Mandarin Films / Gaumont.
Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos.
97 perc.
A francia film ifjúsági
szellemisége vélhetően mindenki számára ismert, hála az üde Sophie Marceau nevével
fémjelzett, szép emlékű Házibuli-opuszoknak,
ám ezen filmek jelentősége valószínűleg csak Rémi Bezancon művének megtekintése
közben tudatosul a nézőben. A Mi jövőnk
főhőse egy kiégőfélben lévő, harmincas éveit taposó, sikeres üzletember. Hol
szép lakásában, kvalitásos barátnője csacsogását hallgatva, hol pedig
végeláthatatlan munkahelyi meetingeken bambul savanyú képpel maga elé,
alkalmanként pszichológusának kanapéján mered a szemközti falon elhelyezett
süllyedő Titanicot ábrázoló festményre. Élete nyilvánvalóan nélkülözi a
kalandokat vagy a tartalmasnak mondható emberi kapcsolatokat – erre ő maga
akkor jön rá, amikor meglepetés szülinapi bulija alkalmából régi fotók kerülnek
elő a gimis évekből és hirtelen óhatatlan vágyat érez, hogy felkeresse akkori
barátait. Első körben akkori legjobb pajtásával veszi fel a kapcsolatot, aki
látszólag nem hagyta hátra kamaszkori önmagát – gyorsétteremben keresi
zsebpénzét, farmerkabátban és motorral jár, reggelire huncutul fröccsöt fogyaszt
a sarki krimóban, becses Playboy-gyűjteményt őriz lepukkant legénylakásában.
Felelevenítve a múltat elhatározzák, hogy rekonstruálnak egy annak idején számukra
jelentős bulit, amely mint utólag kiderül sokkal többről szólt annál, minthogy
pusztán jól érezték magukat.
Bezancon filmje
rendkívül kiegyensúlyozatlan; pont akkor veszíti el tájékozódási pontját a
sztoriban, amikor két főhősének érzelmi kapcsolatát kellene egyengetnie.
Mindezt tetézi, hogy erős vizuális elemeket váltogat hosszadalmas, a történet
kibontakozását erősen lefékező dialógokkal, laposkás szituációkkal.
Mindazonáltal a film utolsó negyedében magára talál; a Mi jövőnk egy lassú, de elvétve látható szép és megható történet az
elveszett ifjúkorról és a barátságról.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 17 átlag: 5.59 |
|
|
|
|