|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziSzívecskéimVarró Attila
Caprice – francia, 2015. Rendezte és írta:
Emmanuel Mouret. Kép: Laurent Desmet. Zene: Giovanni Mirabassi. Szereplők:
Emmanuel Mouret (Clément), Virginie Efira (Alicia), Anais Demoustier (Caprice),
Laurent Stocker (Thomas). Gyártó: Moby Dick Films / Arte France. Forgalmazó:
Vertigo Media Kft. Feliratos. 100
perc.
Noha Emmanuel Mouret az elmúlt két évtized
nagyjából tizenhatodik lelkesen magasztalt aspiránsa a „Francia Woody Allen”
mind kétesebb értékű titulusára, féltucatnyi művet számláló eddigi romkom
életműve alapján a párizsi színész-író-rendező inkább valahol Antoine Doinel és
Fernandel keskeny metszetében helyezkedik el. Legfrissebb, Szívecskéim című alkotásában bumfordi bájú, tisztalelkű és
vadromantikus entellektüel-figurája a számos Harry és Sally verzió után (Költözködő
szerelem, Csak egy csók) ezúttal a Sztárom
a párom alapszituációjában próbál szerencsét: álmodozó tanárhőse csodás
véletlen folytán megismerkedik, majd boldog párkapcsolatba lép az évek óta
távolról rajongott színésznővel – a konfliktust ezúttal nem a két világ
összeférhetetlensége okozza, hanem egy lelkes fruska, aki hasonló elvakult imádatot
táplál a főhős iránt, ám ezt jóval aktívabb és látványosabb módon nyilvánítja
ki, takaros szerelmi három- (majd négy-)szöget teremtve.
Mouret filmje ezúttal is egyformán szűken
méri a műfaji és szerzői érdemeket: míg utóbbi kimerül a szokásos mafla lúzer
figura reflexióiban és a hátterekben elhelyezett rajzok ironikus
kommentárjainak egész életművön végigvonuló kézjegyében, addig a Szívecskéim romkom-fronton sem kínál
többet egy erőltetett romantikus konfliktus repetitív helyzetekre épülő
cselekményénél, időnként komikus közjátékokkal megspékelve. Ami miatt némiképp
kiemelkedik a film Mouret középszerű alkotásai közül, az a keserűbb
végkifejlet: a happy end felszíne alatt nem csupán a párkapcsolatok
illuzórikus, önáltató természetéről vetít sötétebb képet, de némi művészi
önkritikát is gyakorol főhőse alakjában, aki az írást jelképező üde, őszinte
fruskát némi bánatos bocitekintettel, de szemrebbenés nélkül beáldozza a
nagypályát jelentő sztár-pár kedvéért.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 20 átlag: 4.4 |
 |
|
|
|
