KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/május
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban

• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A nagy dobás

Baski Sándor

The Big Short – amerikai, 2015. Rendezte: Adam McKay. Írta: Michael Lewis könyvéből Charles Rudolph. Kép: Barry Ackroyd. Zene: Nicholas Britell. Szereplők: Christian Bale (Burry), Ryan Gosling (Vennett), Steve Carell (Baum), Brad Pitt (Rickert). Gyártó: Plan B Entertainment / Regency Enterprises. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 131 perc.

 

A 2008-as gazdasági világválságot az elmúlt hat évben tucatnyinál is több könyv, dokumentumfilm (köztük az Oscar-díjas Bennfentesek) és legalább egy emlékezetes játékfilm (Krízispont) dolgozta fel. Még a jobban sikerült próbálkozások sem tudták azonban a legalapvetőbb problémát áthidalni, vagyis azt, hogy a nagyközönség a bonyolult pénzügyi folyamatok ismertetésekor rendszerint már fél perc után elveszti a fonalat.

A Wall Street farkasa, amely ugyan nem ezt a korszakot, hanem az előzményeket, a rendszer korruptságát és amoralitását illusztrálta, kijelölte az utat: a kulcs a star power, a humor, de legfőképp a nézőnek címzett kiszólások. A nagy dobás nyíltan reflektál arra a tényre, hogy a sötét pénzügyi machinációk azért folyhattak évtizedeken át, és folytatódhatnak továbbra is, mert a beavatatlan milliárdok nem akarnak, de nem is tudnak benézni a kulisszák mögé. A publikum figyelmét csak a sztárok és a celebek tudják lekötni, ezért a narrátor (Ryan Gosling) többször is megállítja a történetet, hogy a fontosabb fogalmakat egy-egy celebritás – például a habfürdőben pezsgőző Margot Robbie – elmagyarázhassa.

A választott nézőpont sem hagyományos: míg a kiváló Krízispont az összeomlás felelősei közül tett meg néhányat főszereplőnek, és az események súlyának megfelelően drámai hangvételt ütött meg, addig A nagy dobás még náluk is ellentmondásosabb antihősöket mozgat, és tanítva szórakoztató, provokatív stílusban mesél. A Christian Bale, Steve Carell és Gosling alakította figurák egymástól függetlenül, már a válság előtt évekkel rájönnek, hogy futóhomokra épül a rendszer, de ahelyett, hogy megkonganák a vészharangokat, jelentős összegekkel fogadnak a krízis bekövetkeztére. Cinizmusuk kétségtelen, de nem ők az igazi felelősök. Az eleddig vígjátékrendezőként ismert Adam McKay a Michael Moore-féle dokuiskolához hasonlóan publicisztikai hevülettel fogalmazza meg kissé egyoldalú vádiratát (a bankszektor mellett a kormányok felelősségéről kevés szó esik), de többek közt az Oscar-jelölés is tanúsítja, hogy célját, a téma napirenden tartását hibátlanul teljesítette.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12605