|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
DVDA hamisítóKránicz Bence
The
Forger – amerikai, 2014. Rendezte: Philip Martin.
Szereplők: John Travolta, Tye Sheridan, Christopher Plummer. Forgalmazó: ADS
Service. 94 perc.
A
műkincshamisításról szóló filmek különleges helyet töltenek be a heistfilmek és
szélhámostörténetek sorában. Találkozni az igazi, auratikus művészettel, majd
ellopni, lemásolni azt: csábító ebből az alaphelyzetből az iparosított
hollywoodi termelés kritikáját kibontani (mint Alan Rudolph A modernekben), öntudatos szerzői
állásfoglalást tenni (hasonlóan a kiváló Incognitót
jegyző John Badhamhez), vagy a remake-stratégiára vonatkozó önironikus
kommentárral kísérni a nem először látott sztorit (ahogy tették a Coen
testvérek a Dől a moné
forgatókönyvében – lásd a Filmvilág 2014/4. számát).
Az
elsőfilmes Philip Martin és a korábban főleg kétes minőségű horrorokat író
Richard Ovidio közös munkájában az efféle szellemes és kreatív önreflexiónak
nyomát sem lelni. A hamisítóban
magától értetődik, hogy a börtönből frissen szabaduló megélhetési bűnöző, Ray
közel zseniális festő is egyben, aki némi rákészüléssel két este alatt
tökéletes másolatot készít a Nő
esernyővel Monet-klasszikusáról. Mint minden képhamisító-filmben, az
alkotók itt is a cselekmény áhítatos kulcspillanatának szánják a másolás
aktusát – melyhez természetesen korhű festék és ecset, valamint XIX. századi
vászon dukál –, azonban jelzésértékűen rövidre szabják a vonatkozó jelenetet,
mintha a főhős álmából keltve is képes lenne erre a teljesítményre.
Meglepő
húzás, de Martint és íróját a képhamisítás heist-szálánál sokkal jobban izgatja
Ray és rákos fia kapcsolata. Noha a szentimentális giccs veszélye fenyeget, a
betegséget egyszerű eszközökkel, a hatásvadászattól tartózkodva ábrázolják a
készítők, akik sokat köszönhetnek a remek fiatal színész, Tye Sheridan (Joe) visszafogott alakításának. A
főszereppel birkózó John Travolta ugyanakkor keményöklű kisbűnözőként,
tehetséges másolóként és igyekvő apaként sem elég meggyőző. Ahogy színész és
karakter hiteltelenné válnak a széttartó szerepek sokaságában, úgy a film is
több műfaj és stílus lehetőségét villantja fel, ám ezek egyikét sem képviselik
és viszik végig következetesen az alkotók. A végeredmény így lapos és erőtlen.
Extrák:
Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 16 átlag: 5.94 |
|
|
|
|