|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziTrumanTeszár Dávid
Truman –
argentín-spanyol, 2015. Rendezte: Cesc Gay. Írta: Tomás Aragay. Kép: Andreu
Rebés. Zene: Nico Cota. Szereplők: Ricardo Darín (Julian), Javier Cámara
(Tomás), Dolores Fonzi (Paula). Gyártó: Trumanfilm. Forgalmazó: Cirko Film Kft.
Feliratos. 108 perc.
Cesc Gay a szerelem
katalán krónikása, szóljon az bár vakációzó kamaszfiúkról (Őrültségek nyara), nagyvárosi harmincasokról (A városban) vagy házas emberek plátói románcáról (Fikció). Gay idei alkotása importálja
Javier Cámarát és Ricardo Darínt a legutóbbi nagyjátékfilmjéből (Péntek Barcelonában) és csak látszólag
vált témát: ezúttal egy olyan madridi színész utolsó napjait veszi szemügyre,
aki a szenzualizmus jegyében töltötte el a rá kiszabott időt mind az élet, mind
pedig a színház színpadán.
A Darín által
elsőrangúan megformált, magányosan élő művész, Julián alakján keresztül
kísérhetjük figyelemmel azt, miképpen megy az ars moriendi a létszomj roppant bilincsében élő romantikus
hősszerelmeseknek. Egy Kanadába költözött, rég nem látott gyermekkori barát,
Tomás (Cámara érzékeny alakításában) látogatja meg a halálos betegségben
szenvedő, elvált férfit: a film cselekményét kettőjük kapcsolata strukturálja,
amint hétköznapi életképeket kapunk az elbúcsúzás stációiról (például a színész
Amszerdamban élő fiának meglátogatása, a címszereplő kutya elhelyezése,
temetkezési ügyintézés). A Truman
komoly érdeme, hogy a halmozottan melodrámabarát téma ellenére (rosszindulatú,
áttétes rákbetegség hatása egy búsuló kutyával a háttérben) Gay egyaránt tartózkodik
a szentimentalizmustól és az erőlködő bölcselkedéstől. Visszafogott, finomra
hangolt mozija nem a grandiózus felismerésekről és bombasztikus vallomásokról,
inkább a megbékélésről és az elengedésről szól egy bensőséges barátság
történetébe ágyazva. Az elmúlt harmincöt évre visszatekintve úgy tűnik, hogy
Ricardo Darín nemcsak a kortárs argentin, hanem az egész spanyolajkú
filmművészet legkiválóbb élő színészegyénisége – már csak miatta is figyelemre
érdemes a Truman emberközeli, intim
jellemrajza.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 36 átlag: 5.53 |
|
|
|
|