|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziÍgy jártam a mostohámmalKovács Kata
Lolo – francia, 2014.
Rendezte: Julie Delpy. Írta: Eugénie Grandval és Julie Delpy. Kép: Thierry
Arbogast. Szereplők: Julie Delpy (Violette), Dany Boon (Jean-René), Karin Viard
(Adriene), Vincent Lacoste (Lolo). Gyártó: Mars Films / The Films / France 2.
Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált.
99 perc.
Az Így jártam a mostohámmal-t Julie Delpy rendezőként és
társforgatókönyvíróként jegyzi, főszereplőként pedig a sztárszerzői kézjegyévé
vált neurotikus-komikus entellektüel figuráját viszi tovább benne. Szerzői
pályafutásának ez talán az eddig leginkább mainstream darabja, jellegzetes
fogásai (szűk időkeret, bogaras értelmiségi szócsaták, feszes színészvezetés,
jellegzetes nagyvárosi közeg, naiv romantika) közül kizárólag a pályáját
végigkísérő, húsz éve változatlan, csak épp egyre korosodó – és ebből fakadóan
egyre szarkasztikusabb – hősnő alakját tartja meg változatlanul. A Delpy-féle
nő: sznob, magányos, túlérzékeny és hipochonder értelmiségi, aki kissé meg van
hízva, és semmire sem büszkébb, mint arra, hogy párizsi. Mindezeken túl mégis
bájos, és van benne – mint a filmrendező Delpy-ben is, ahogyan ez a film is
bizonyítja – egy jó adag romantikus optimizmus, ami a párkapcsolatokat illeti.
A klasszikus romkom
dramaturgiával és sok-sok blőd humorral (meg némi jól sikerült burleszkkel,
lásd: kardozós nagyjelenet) átszőtt mostani történet szerint a divatszakmában
tevékenykedő, negyvenes szingli egy biarritzi nyaralás során végre
megismerkedik egy férfival, aki ugyan egyszerű mint a bot, de az ágyban tudja a
dolgát. Bontakozó románcuk hamar rendhagyó ödipuszi szerelmi háromszöggé bővül,
a nő 19 éves fia, Lolo ugyanis nem nézi jó szemmel anyja kapcsolatát, és
klasszikus gyerekcsínyekkel, majd gonosz ármánykodással próbálja elűzni az
udvarlót. A film szélsőségesen, már-már szórakoztatóan gyermeteg, és egyetlen
percre sem kíván túllépni a műfaji kereteken. Ugyan a rendező néhol igazán
megcsillantja erényeit – a fiát alakító Vincent Lacoste például sziporkázik –
és egy rövid epizód erejéig még Karl Lagerfeldet is megcameóztatja, ennek a
filmnek végső soron egyetlen erénye van: hogy Delpy benne van.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 47 átlag: 5.47 |
 |
|
|
|
