|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziSicario – A bérgyilkosHuber Zoltán
Sicario – amerikai,
2015. Rendezte: Denis Villeneuve. Írta: Taylor Sheridan. Kép: Roger Deakins.
Zene: Jóhann Jóhannsson. Szereplők: Emily Blunt (Macer), Benicio Del Toro
(Alejandro), Josh Brolin (Matt), Jon Bernthal (Ted). Gyártó: Black Label Media
/ Thunder road Pictures / Lionsgate. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált.
121 perc.
Nincsenek már dicsőséges
csaták és egymásnak feszülő seregek, a legújabb háborúk inkább az alattomos
fertőzésekhez hasonlítanak. Lassan, szinte észrevétlenül burjánzanak, és mikor
váratlanul kitörnek, mindent elpusztítanak. A katonák és civilek között végleg
elmosódnak a különbségek, a győzelem fogalma értelmezhetetlen. A mexikói
kartellek végeláthatatlan rémtettei kíméletlen pontossággal követik a mai
hadviselés logikáját. Denis Villeneuve (Felperzselt
föld) precíz nézőpontot választva rendkívül okosan közelít ehhez az
összetett témához. Kiábrándult látlelete a modern háborúk nyomasztóan erős
mozgóképes lenyomata és az elmúlt évek legjobb drogmozija egyben.
A fojtott szituációk és hasadó
személyiségek visszatérő motívumok a kanadai rendező életművében. Kerítések,
alagutak, útvesztők: szereplői most is végzetes határhelyzetekben kénytelenek
cselekedni, a szó konkrét és átvitt értelmében. Az újonc rendőrnő éjsötét
beavatás-története azt a félelmetes pillanatot ragadja meg, mikor a végzetes
kór már a bőr alá kúszott, de még nem csapott le. A szorongás nyugtalanító
érzése kísért, amit Roger Deakins lélegzetelállító képei és Jóhann Jóhannsson
vibráló zenéje tovább erősítenek.
Hőseink egy álomszerű,
mégis pokolian valóságos alvilágba ereszkednek le és a rájuk váró döntések
felzabálják őket. Szövevényes tabló helyett egyetlen akciót és három főbb
karakter sorsát követjük, akik az elkerülhetetlen jellemtorzulás egy-egy
jellemző stációját szimbolizálják. Aki egyszer érintetté vált, többé nem
menekülhet, a rettenet egyre közelebb merészkedik. A tomboló káosz helyett
elfogadható-e a kontrollált gonoszság, teszi fel a provokatív kérdését
Villeneuve, de a választ taktikusan a nézőre bízza. Filmje feszes thrillerként,
súlyos karakterdrámaként és a mexikói aktualitásokon túlmutató, komplex háborús
állapotrajzként is hibátlanul működik.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 82 átlag: 6.02 |
|
|
|
|