KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/május
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban

• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ted 2.

Varró Attila

Ted 2. – amerikai, 2015. Rendezte és írta: Seth MacFarlane. Kép: Michael Barrett. Zene: Walter Murphy. Szereplők: Mark Wahlberg (John), Amanda Seyfried (Samantha), Jessica Barth (Tami-Lynn), Morgan Freeman (Meighan). Gyártó: Bluegrass Films / Fuzzy Door Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 114 perc.

Elgondolkodtató, hogy a megelevenedett gyerekjátékokról szóló filmek horrortól komédiáig miért ragaszkodnak makacsul a férfinemhez: mai napig nem sok film készült sráckoleszba szabadult Körfűris Barbie-ról vagy elsőbálon életre kelő Én Kicsi Punimról, miközben a filmtörténet hemzseg az ölben ágaskodó hasbeszélő-bábuktól, kisszobák rejtekén felhorgadt fiú-játékszerektől, és férfigazdákkal összenőtt szőrös ösztönállatkáktól. Utóbbi csoport Harvey-tól Hódkórosig terjedő táborát gazdagítja 2012 óta Ted, a mocskos szájú plüssmacsó, aki öntörvényű péniszpótlékként gátolja harmincas villámtesóját a felelősségteljes férfilét elérésében. Míg azonban Seth MacFarlane szubverzív világának álomgyári megszelídítése három éve a kamaszkor meghaladása mellett tette le voksát, az idei folytatás első pillanatban megfosztja főhősét a felnőtt jövő zálogát jelentő feleségtől és boldogan megtér a soha véget nem érő gyerekkor Seholországába.

Az új mesében immár dühöng a pánpéter-szindróma: a központi tét ezúttal éppen az örökgyerek Ted teljes jogú ember-mivoltának törvényesítése, a párkapcsolati konfliktus (való életben is népszerű) álmegoldását a babavállalás jelenti a reménytelenül infantilis mackó-maca párosnak, a lassan reumakorba lépő John pedig igazi álomnőjét egy gyermeteg ügyvédfruskában találja meg (akit Hollywood egyetlen húsvér anime-hősnője alakít) – majd az akciófinálé a Comic-Con felnőtt-játszóterének kavalkádjából vezet a happy endhez. Sajnálatos módon a film eszköztára is megragadt a kisiskolásnál: koherens történet helyett gegekből fércelt, háromepizódos élményfürdőt kínál, humora felforgatóból gyomorforgatóba vált, működőképes karakterek helyett beéri pármondatos cameo-megjelenésekkel (miközben minden percbe legalább három kurrens popkulturális utalást zsúfol). Tudjuk, egy játékmackó néha csak játékmackó, az idei Ted-re pedig duplán igaz lehet ez az állítás: nem több egy hajdan tökös szerzői karrier kiherélt, élettelen ondós bocsánál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12357