|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziTed 2.Varró Attila
Ted 2. – amerikai, 2015. Rendezte és írta: Seth MacFarlane. Kép: Michael Barrett. Zene: Walter Murphy. Szereplők: Mark Wahlberg (John), Amanda Seyfried (Samantha), Jessica Barth (Tami-Lynn), Morgan Freeman (Meighan). Gyártó: Bluegrass Films / Fuzzy Door Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 114 perc.
Elgondolkodtató, hogy a megelevenedett gyerekjátékokról
szóló filmek horrortól komédiáig miért ragaszkodnak makacsul a férfinemhez: mai
napig nem sok film készült sráckoleszba szabadult Körfűris Barbie-ról vagy elsőbálon
életre kelő Én Kicsi Punimról, miközben a filmtörténet hemzseg az ölben
ágaskodó hasbeszélő-bábuktól, kisszobák rejtekén felhorgadt fiú-játékszerektől,
és férfigazdákkal összenőtt szőrös ösztönállatkáktól. Utóbbi csoport Harvey-tól
Hódkórosig terjedő táborát gazdagítja 2012 óta Ted, a mocskos szájú plüssmacsó,
aki öntörvényű péniszpótlékként gátolja harmincas villámtesóját a
felelősségteljes férfilét elérésében. Míg azonban Seth MacFarlane szubverzív
világának álomgyári megszelídítése három éve a kamaszkor meghaladása mellett
tette le voksát, az idei folytatás első pillanatban megfosztja főhősét a
felnőtt jövő zálogát jelentő feleségtől és boldogan megtér a soha véget nem érő
gyerekkor Seholországába.
Az új mesében immár dühöng a
pánpéter-szindróma: a központi tét ezúttal éppen az örökgyerek Ted teljes jogú
ember-mivoltának törvényesítése, a párkapcsolati konfliktus (való életben is
népszerű) álmegoldását a babavállalás jelenti a reménytelenül infantilis mackó-maca
párosnak, a lassan reumakorba lépő John pedig igazi álomnőjét egy gyermeteg ügyvédfruskában
találja meg (akit Hollywood egyetlen húsvér anime-hősnője alakít) – majd az
akciófinálé a Comic-Con felnőtt-játszóterének kavalkádjából vezet a happy
endhez. Sajnálatos módon a film eszköztára is megragadt a kisiskolásnál:
koherens történet helyett gegekből fércelt, háromepizódos élményfürdőt kínál,
humora felforgatóból gyomorforgatóba vált, működőképes karakterek helyett beéri
pármondatos cameo-megjelenésekkel (miközben minden percbe legalább három
kurrens popkulturális utalást zsúfol). Tudjuk, egy játékmackó néha csak
játékmackó, az idei Ted-re pedig duplán igaz lehet ez az állítás: nem több egy
hajdan tökös szerzői karrier kiherélt, élettelen ondós bocsánál.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 75 átlag: 5.6 |
|
|
|
|