|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
DVDSötét Torino/Mr. MilliárdHegedüs Márk Sebestyén
Torino nera – amerikai, 1972. Rendezte: Carlo Lizzani. Szereplők: Bud Spencer, Marcel Bozzuffi. Forgalmazó: FIBIT Media Kft. 105 perc. Mr. Billion – amerikai, 1977. Rendezte: Jonathan Kaplan. Szereplők: Terence Hill, Valerie Perrine. Forgalmazó: FIBIT Media Kft. 89 perc.
Ahogy a páros lassan összes filmje
elérhetővé válik DVD-n, a Bud Spencer-Terence Hill Gyűjtemény keretében egyre
ismeretlenebb darabok kerülnek elő a két színész filmográfiájából. Most két
merőben eltérő hangvételű darabbal bővül a kollekció.
Az első film, a Sötét Torino a neorealista múltú Carlo Lizzani filmje, akit már a
hatvanas évek kezdete óta foglalkoztattak az aktuális társadalmi- és politikai
kérdéseket bűnügyi tematikán keresztül feldolgozó filmek. Az 1968-as Milánói alvilág például a gyakran
műfajként tételezett, valójában sokkal szerteágazóbb korpusszal rendelkező poliziesco egyik alapműve, amely
szabadtéri felvételeivel, társadalomtudatos attitűdjével és az olasz moziban
újdonságszámba menő autós üldözéseivel komoly hatást gyakorolt a szárnyait
próbálgató olasz bűnügyi filmre.
Többek között Lizzaninak is köszönhető
tehát, hogy a szorongással terhelt ólomévek alatt Olaszországban olyan
divatossá váltak a baloldali érzelmű krimik. Ezen filmek táborát gyarapítja az
1972-es Sötét Torino is, amelyben a
kizsákmányolt munkásosztályt képviselő Rosariót (Bud Spencer alakítja, aki
börtönbe zárt mellékszereplőként csupán a film utolsó húsz percében
aktivizálódik) gyilkossággal vádolják, de valójában egy maffiakapcsolatokkal
rendelkező ingatlanfejlesztő áll az eset mögött, az igazság felderítése pedig
Rosario két kisfiára vár.
A Sötét
Torino a kor elvárásainak megfelelően műfaji keretben dolgozza fel
szociális eredetű konfliktusait, végül azonban összeroppan ambiciózus
törekvései alatt. A film gyerekmelodrámai felhangokkal tarkított krimiként
nyit, és a gyereksztárok szerepeltetésének köszönhetően az érzelgős
pillanatokkal sem spórol. A cselekmény előrehaladtával azonban Lizzani egyre
nagyobb teret enged a poliziesco
nyomasztó légkörének, a befejezés pedig váratlanul tragikus. A Sötét Torinót hangulatváltásai tehetnék
izgalmassá, mégis sikertelen film, hiszen egyfelől a történet kiszámíthatósága
miatt az izgalmakkal is szűkmarkúan bánik, másfelől pedig az érintett
társadalmi kérdések tekintetében és a szervezett bűnözés ábrázolásában is
unalmasan felületes.
Sokkal inkább a Spencer-Hill filmek
hagyományait követi a Terence Hill főszereplésével készült, caprai ihletettségű
Mr. Milliárd, még ha nem is olasz,
hanem amerikai produkcióról is van szó, ami ennek megfelelően elsősorban amerikai
előképekkel rendelkezik. A film a Váratlan
örökség alapötletét keresztezi egy könnyed thrillerrel, egyes fordulataival
(leglátványosabban a Grand Canyon szurdokaiban játszódó végső leszámolással)
Alfred Hitchcockot idézi, a film második fele pedig bugyuta poénjaival és
eszetlen autósüldözéseivel mintha a Smokey
és a bandita-filmeket előlegezné. Mégis, a milliárdot öröklő, naiv Guido
Falcone alakja elsősorban Terence Hill olasz filmhőseinek rokona – és még
egy-két pofont is kioszt kalandjai során.
Extrák: Nincsenek. A két lemez két külön kiadvány.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 121 átlag: 5.74 |
|
|
|
|