|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziVadregényVajda Judit
Vajda Judit
Into the Woods – amerikai, 2014. Rendezte: Rob Marshall. Írta: Stephen Sondheim musicaljéből James Lapine. Kép: Dion Beebe. Zene: Stephen Sondheim. Szereplők: Meryl Streep (Banya), Anna Kendrick (Hamupipőke), James Corden (Pék), Daniel Huttlestone (Jack), Emily Blunt (Pékné), Lilla Crawford (Piroska). Gyártó: Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 125 perc.
Mivel
hazánkban csak 2014-ben mutatták be színpadon, nem olyan ismert, de az 1986-os
Lapine – Sondheim-musical, a Vadregény
afféle gyűjtőmeseként már a Shrek
előtt 15 évvel összetoborzott több képeskönyvnyi hőst, a belőlük összeálló
supergroup közreműködésével pedig jóízűen kiparodizálta a klasszikus
tündérmeséket. A színpadi eredetiből a Chicagót
és a Kilencet jegyző Rob Marshall
rendezett filmadaptációt, melyben Hamupipőke, Piroska, Aranyhaj és Az égig érő paszuly Jankója ad egymásnak
csúcstalálkozót, kiegészülve egy összekötő kerettörténettel, a Pék és a Pékné
sztorijával.
Ahogy a frappánsan felhasznált-kifordított
Grimm-mesék mindegyike kettős értelmű és valamiképpen az emberi életút fontos
eseményeire reflektál (a Piroska és a
farkas az ártatlanság elvesztésére, a Hamupipőke
a női határozatlanságra, az Aranyhaj/Rapunzel a gyerek kirepülésére a családi
fészekből és ezzel szoros összefüggésben az öregedéstől való félelemre, Az égig érő paszuly pedig arra, milyen
nehézségekkel küzd egy egyedülálló anya), úgy a cselekmény gerincét alkotó, a
gyermektelen Pék házaspárról szóló história is hasonló problémát fogalmaz meg
szimbolikusan. A két hős elkeseredetten szeretne szülővé válni, ez azonban
biológiai és természetfeletti okok miatt nem történhet meg – ha azonban
teljesítenek bizonyos teljesíthetetlen próbákat, összejöhet a hőn áhított
gyermek. A boszorkány figura által kiszabott, több elemből összeálló
feltételrendszer így egyszerre utal a meddőség elleni kezelések passiójára és
azokra a későbbi hányattatásokra, ami majd szülőként vár rájuk. Ez a modern kor
embere számára is átélhető, egyszerre metaforikus és szórakoztató mese azonban
másfél óra után kifullad – a gond csak az, hogy a Vadregény játékideje bő két óra, az utolsó félóra semmitmondó
locsogása pedig jócskán visszavesz az addigi hatásból.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 200 átlag: 5.73 |
|
|
|
|