|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziÖveket becsatolni!Baski Sándor
Allacciate le cinture – olasz, 2014. Rendezte és írta: Ferzan Özpetek. Kép: Filippo Corticelli. Zene: Rasquale Catalano. Szereplők: Kasia Smutniak (Elena), Francesco Arca (Antonio), Filippo Scicchitano (Fabio), Carolina Crescentini (Silvia). Gyártó: R&C Produzioni / Faros Film. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 110 perc.
Ha merész témaválasztásaival nem is apellált
mindig a legszélesebb közönség figyelmére, Ferzan Özpetek pályája kezdetétől
fogva könnyedén fogyasztható, közérthető filmeket készített. A török születésű
rendező idővel egyre jobban idomult választott hazája, Olaszország mozgóképes
tradícióihoz, így eshetett meg, hogy a Szerelem,
pasta, tengerben már egyértelműen a’60-as évek olasz vígjátékainak
hangulatait idézte fel. Identitásvesztésről azonban nem beszélhetünk, a rendező
megpróbálja minden filmjébe átmenteni – inkább több mint kevesebb sikerrel – a
sajátos özpeteki minőséget.
Legújabb
munkája, az Öveket becsatolni sem
kivétel. Az állandó forgatókönyvíró-társával, Gianni Romolival közösen jegyzett
történet egy hollywoodi romkom alapanyagául is szolgálhatna – az egymástól
mindenben különböző öntudatos pincérnő és az ősmacsó autószerelő egymásra
találása a nyitójelenettől kezdve borítékolható. Özpetek zárójelbe teszi
kedvenc motívumát, a kisebbségi pozícióba került egyén viszonyát a közösséggel,
a korábbi filmjeit meghatározó fülledtség ellenben az Öveket becsatolnit is átitatja. A két főszereplő, Elena és Antonio
kapcsolata a testiségre épül, és ezt a fizikai természetű vonzalmat Özpetek
érzéki képsorokkal alapozza meg. Kamerája nem a hetero férfinézők, hanem Elena
szemszögéből pásztáz, vagyis filmje a férfitestet fetisizálja, de korántsem
öncélúan.
A játékidő
felénél érkező drámai fordulat is özpeteki módszer – A Szaturnusz gyűrűjében, a Szent
szívben és a Szerelem, pasta, tengerben
is fontos szerepet kap az alattomosan támadó betegség és a kórház –, ahogy a
történet egyes elemeinek elhallgatása és a fináléban történő megmutatása is
bevált, és most is működő fogás. A rendezői stílusjegyek maradéktalan
felvonultatása sem tudja ugyanakkor elfedni, hogy Özpetek ezúttal több ízben is
elvéti az arányokat – mintha saját rajongóinak és a naiv melodrámák híveinek
egyszerre próbált volna megfelelni.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 97 átlag: 4.94 |
|
|
|
|