|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziA Szépség és a SzörnyetegSepsi László
La belle et la bête –
francia-német, 2014. Rendezte és írta: Christophe Gans. Kép: Christophe
Beaucarne. Zene: Pierre Adenot. Szereplők: Léa Seydoux (Szépség), Vincent
Cassel (Szörnyeteg), Euardo Noriega (Perducas), Audrey Lamy (Anne). Gyártó:
Eskwad / Pathé / TF1. Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált.
112 perc.
A multiplex-kompatibilissé varázsolt
tündérmese-átiratok az utóbbi években Hollywood egyik jellemző filmtípusaként
egyszerre próbálták megszólítani az Alkonyaton
edzett tinédzserközönséget és velük együtt bevonzani a mozikba az egész
családot. A nyolc éves hiátus után újra előbukkant, a Farkasok szövetségének köszönhetően hajdan a Hollywooddal versengő
francia zsánerfilm egyik ígéretének számító Christophe Gans A szépség és a szörnyeteg friss
verziójával hazai pályán próbálja letámadni a tengerentúli konkurenciát. A
kanonizálatlan korábbi verziók ellenében leginkább francia szerzőkhöz (a
történetet először ezen a címen lejegyző Villeneuve-höz, illetve az azt
gyerekeknek átszabó Beaumont-hoz) kötődő mese markánsan jelzi a film nemzeti
identitását, ugyanakkor széles körben is elég ismert ahhoz, hogy piacképes
produktum lehessen a végeredmény.
Gans és stábja hűségesen
reprodukálja a Tükröm, tükröm vagy a Hófehér és a vadász barokkosan cizellált
vizuális világát, és az alaptörténet egyik legnagyobb kihívását – hogyan lesz a
Stockholm-szindróma kétszeplős klasszikusából fantasy-kalandfilm – is sikerrel
állja anélkül, hogy túlzottan széttartó mellékszálakkal hígítaná fel a
címszereplők közt bimbódzó románcot. Az elsősorban a grandiózus finálé
érdekében – ahol végre életre kel a kastély növényzete és még gólemek is
előkerülnek – a cselekménybe illesztett haramiák remek apropót biztosítanak
arra, hogy az indulása óta a horrorfilm felé húzó Gans kiélhesse ilyen irányú
hajlamait, ezzel együtt pedig a mesei alapokon túl további látványfilmes
potenciállal ruházza fel adaptációját. A
szépség és a szörnyeteg nem céloz magasabbra hollywoodi társainál, de
külcsínben és történetvezetésében egyaránt sikerrel kínál francia nyelvű
alternatívát – miközben néhány elkapott pillanat erejéig némi szelíd erotikával
is sikerül túllépnie a steril tengerentúli szabványon.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 164 átlag: 5.78 |
|
|
|
|