|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
DVDMinden odavanPápai Zsolt
All
Is Lost – amerikai, 2013. Rendezte: J.C. Chandor. Szereplő: Robert Redford.
Forgalmazó: Universal. 104 perc.
A hangosfilm közel kilencven
éves történetében nem ismeretlenek a beszéd minimalizálásával, sőt: teljes
elsikkasztásával készült játékfilmek, elég csak Chaplin Modern idők vagy Russell Rouse A
tolvaj című klasszikusaira gondolni. A közvélekedés joggal tekinti
kísérletezőnek az ilyen műveket, hiszen az információközlés elemi eszközéről
mondanak le. A pályáját három éve a Krízispont
című remek brókerthrillerrel kezdő J.C. Chandor második nagyjátékfilmjében az
elődökhöz képest megemeli a tétet, és nem csak a dialógusokat hagyja el, hanem
radikálisan minimalizálja a szereplők számát, valamint a cselekmény terét is
leszűkíti. A Minden odavan egy
magányos férfi indiai-óceáni hányattatásait meséli el: Robert Redfordon kívül
más színész nem tűnik fel benne, emberi szó a hős másfél perces expozícióbeli (amúgy
felesleges) monológját és egy későbbi jelenetben néhány segélykiáltását
leszámítva nem hangzik el, és mindennek tetejébe a figura cselekvési tere is
nagyon behatárolt, néhány négyzetméternyi csupán. És ha ez még nem lenne elég,
a rendező nem keres menekülő-útvonalat ebből az általa önként és dalolva
leszűkített játéktérből, azaz meg sem próbálkozik olyan magától értetődő
megoldásokkal, amelyek segíthetnék a nézői figyelem fenntartását, vagy
megkönnyíthetnék számára lopni a (játék)időt. Nem rendel alkalmi társat a főhős
mellé, ami a hajótörött-sorsot bemutató filmekben meglehetősen gyakori (lásd a
tigrist a Pi életében vagy Röplabda
Wilsont, az elképzelt barátot a Számkivetettben),
és nem mélázik el a hős előéletének bemutatásán sem (hiába keresünk a
hajókajütben fotókat vagy olyan tárgyakat, amelyek a Redford-figura
származására, sorsára utalhatnának, semmit sem találunk, és még a nevét sem
ismerjük meg).
A Minden odavan az egyik legizgalmasabb
kísérlet a kortárs amerikai játékfilmben – mindazonáltal van Chandor munkájának
egy meglehetőst trendkövető aspektusa is. Közelebbről megnézve a rendező nem
tesz egyebet, mint kísérleti (vagy legalábbis kísérletező) formába adaptálja a
kortárs amerikai fősodor lényegét jelentő attrakciós logikát. Tény és való,
hogy a Minden odavan sztorija
soványka és kiszámítható, de alkotójának nem is feltétlenül az a célja, hogy
izgalmas történetet terítsen. Inkább egy bő másfél órás nézővonzó
látványosságot igyekszik szállítani, amelyben a fordulatos cselekmény helyett
az egzotikus helyszínnel, a hős állóképességét demonstráló – de emellett
önmagukban is érdekes – akcióbetétekkel és a sztárkultusz kihasználásával
igyekszik megragadni a közönség figyelmét.
Ennek
a tervnek megfelelően az akciók sora már az expozíciótól kezdve csak
pillanatokra szünetel a filmben, a szárazföld látványát teljességgel elimináló
óceáni helyszín különlegességét rendre hangsúlyozzák a nagytotálok és a
rendhagyó kameraszögek, az pedig kivételesen professzionális, ahogy a rendező
kiaknázza főszereplőjének sztárimágóját. Hollywood történetének egyik
legkarizmatikusabb színésze hetvenhét évesen vállalta a részvételt a filmben,
de nem egy múmiát látunk, hanem úgy fest, hogy Redford jobb formában van, mint
valaha, és változatlanul az álomgyár legattraktívabb aktorai közé tartozik. Mindezt
azért fontos leszögezni, mert a Redford-jelenségnek kivételesen fontos szerepe
van J.C. Chandor filmattrakciójában: ha valaki – például az új idők új
bálványait imádó multiplex-látogatók hada – ezt nem tudja méltányolni, akkor
nagy valószínűséggel a teljes produkciót értékelhetetlennek fogja tartani.
Extrák:
nincsenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 277 átlag: 6 |
|
|
|
|