|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziIdegen a tónálHorváth Eszter
L’inconnu
du lac – francia, 2013. Rendezte és írta: Alain Guiraudie. Kép: Claire Mathon.
Szereplők: Pierre Deladonchamps (Franck), Christophe Paou (Michel), Patrick d’Assumçao (Henri), Mathieu Vervisch
(Eric). Gyártó: Les Films du Worso. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 100
perc.
Mintha egy magazinból léptek volna elénk.
Fürdőző, napozó férfiak a tóparton, ki úszónadrágban, ki meztelenül, rutinos
mozdulattal fordulnak az újonnan érkező felé. Csupa test, múlt és jövő nélkül.
Ideális közeg az alkalmi szexuális együttlétre vágyóknak. Francknak is állandó
vadászterülete a tópart, ismeri a visszatérő arcokat – persze csak az arcokat,
bemutatkozni ritkán szoktak egymásnak a húszperces partnerek. Az ismerős
ismeretlenek között egy nap feltűnik egy idegen, Michel, az alfahím Tom
Selleckre hajazó megtestesülése. Franck véletlenül meglesi, ahogy a férfi vízbe
fojtja korábbi szeretőjét – a veszéllyel való játék azonban csak felszítja Franck
szexuális vonzalmát az homme fatal
iránt és viszonyba kezdenek.
Alain Guiraudie rendező
mindent lecsupaszított ebben a hitchcocki alaptörténetben. Az egész filmet a tó
környékén, külsőben vette föl, karaktereit nagyon egyszerű vágyak mozgatják, a
tavat körülölelő, dombos-fás terület pedig beszűkíti a játékteret, ami magától
értetődően válik a zárt közösség metaforájává. Hiányzik azonban Hitchcock
feszültségkeltési bravúrja ahhoz, hogy ezek a sematikus karakterek életre
keljenek egy olyan történetben, ami a tér-idő-cselekmény egységére törekszik.
Fontos-e, hogy az Idegen
a tónál meleg férfiakról szól? Annyiban mindenképp, ahogyan a helyszín-
vagy színészválasztás sem esetleges: egy állítás, amivel a film valamiféle
viszonyban van. Az Adèle élete épp ezért nem leszbikusfilm, hanem egy fiatal nő
felnövekvés-története. Az Idegen... ezzel szemben nem tud kilépni a
melegfilm pszeudo-kategóriájából, mert karakterei legfontosabb
tulajdonságának épp szexuális viselkedésüket tartja – ezt a szexualitást
azonban kissé szemérmesen ábrázolja. Ez a gesztus pedig kiválóan alkalmas arra,
hogy a nézők figyelmét a pusztító szenvedélyről visszaterelje a szexusra.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 343 átlag: 5.78 |
|
|
|
|