|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
Film / RegényJohn Le Carré: Az üldözöttNem az a háborúSepsi László
A rutinos angol szerző
kémthrillerében ezúttal is a 9/11 utáni terrorista-paranoiát használja
kulisszaként.
Mint minden valamirevaló mesterkém, John le
Carré is igyekszik beolvadni az őt körülvevő világba. Bő félévszázados írói
karrierjéből csaknem három évtized esett egybe a hidegháborúval, és a Berlini
Fal leomlása után le Carré is alkalmazkodott az új világrendhez, a nyugati és
orosz titkosszolgálatok kamarillaharcának további megéneklése helyett újabb
regényeiben már az aktuális hadszíntereket hozta játékba. A hidegháború után is
teljes gőzzel dolgozó ügynökségek, amiknek machinációi már a Karla-trilógiában
is elsősorban önmagukért való, külső szemlélő számára értelmezhetetlen
sakkjátszmák voltak, a kilencvenes évektől le Carré regényeiben elszabadult
hajóágyúként lőnek mindenre, csak hogy indokolják saját létezésüket (lásd A panamai szabó szatíráját), miközben a
szerző a kortárs társadalomban is rálelt azokra az intézményesített morális
szürkezónákra, amik kedvenc éráját jellemezték. Az orosz rendszerváltás és
haszonlesői (Single & Single), a
fejlett Nyugat afrikai szerepvállalása (Az
elszánt diplomata, A zebra dala), a háború a terrorizmus ellen (Törékeny igazság) egyaránt olyan területei
a globális kémjátszmáknak, amik kapcsán a megrögzött moralista szerző
rámutathat a hírszerzés és a politika ellentmondásaira.
Az először 2009-ben
megjelent Az üldözött, szemben le
Carré ezernyi apró fogaskerékből összeálló hidegháborús regényeivel, az életmű egyszerűbb
vonalvezetésű darabjai közé tartozik, közvetlen elbeszélői hangon terelgetve a több
szálon futó thriller-narratívát a némiképp kiszámítható végkifejlet felé. A Törékeny igazsághoz hasonlóan le Carré
ezúttal is a 9/11 utáni terrorista-paranoiát használja kulisszaként, miközben a
háttérben – például tisztességtelen eszközökkel meggazdagodott orosz oligarchák
képében – ott kísért a hidegháború emléke, mintha az új évezred konfliktusai továbbra
sem lennének függetleníthetőek a huszadik század második felének eseményeitől.
Mintegy ezt illusztrálva Az üldözött
két férfihősét – Íszát, a csecsen illegális bevándorlót és Tommy Brue-t, az
örökségét egyengető bankárt – apjuk komor hagyatéka nyomasztja, ami elsősorban
egy különleges bankszámlán tisztára mosott komolyabb pénzösszegben
manifesztálódik. De a testileg-lelkileg megkínzott Íszá érkezése a 9/11 utáni
Hamburgba mindezek nélkül is fölkeltené a környéken ténykedő ügynökségek
figyelmét: a zavarodott, de látszólag megrögzött muszlim férfi kiváló
kapcsolódási pontot jelenthetne számukra bizonyos (vélt vagy valós) szélsőséges
iszlám csoportosulásokhoz. Le Carré talán a korábbiakhoz képest is fanyarabb
humorral ábrázolja a titkosszolgálatok működését – amiben, mint minden
bürokráciában, eleve kódolt valamiféle eredendő abszurditás –, miközben az is
egyértelmű, hogy a hidegháborúban kialakult stratégiák lényegében hatástalanok
a fanatizmusra épülő újkori terrorszervezetekkel szemben. Ezt a tehetetlenséget
az életmű egyik legszebb monológjában fogalmazza meg a többiekhez képest
meglepően szimpatikus német hírszerző: „Éjszakákon át üldögéltünk nyavalyás
parkolókban, várva, hogy az ezerkarátos disszidens végre besurranjon a hátsó
ülésre üzletet kötni. De nem jött senki. Közben meg rengeteg időt pocsékoltunk
a rádiófigyelésre, hogy a kódjaikat megfejtsük. Hát kurvára nem volt semmilyen
kód. És miért nem? Mert ez már nem a rohadt hidegháború.”
Habár ez az eleve
vesztes szituáció – amire az ügynökségek világszerte túlkapásokkal és a
szabadságjogok megnyirbálásával reagáltak – a benne rejlő esendőség okán
lehetőséget nyújtana arra, hogy le Carré a jelenlegi kémszervezeteket is
ugyanolyan árnyaltan mutassa be, mint korábbi munkáiban, a szerző ezúttal az egyszerűbb
és olcsóbb megoldást választotta. Az
üldözöttben a korábbi regények morális homályzónával szemben minden
kellőképpen fekete-fehér, és a brit, amerikai és német kémek, szemben a jó
ügyért küzdő civilekkel, egyértelműen a gonosztevők szerepét kapták. Ezzel a
regény, amellett, hogy kiválóan működik rutinosan és némi szatirikus éllel
megírt thrillerként, tanulságát tekintve meglehetősen szimpla példabeszéddé
válik. John le Carré Az üldözöttel olyan,
mint az idézett régimódi német kém: a tapasztalata elég ahhoz, hogy a felszínen
tartsa, de végül mégsem képes igazán fogást találni az eseményeken.
AGAVE KIADÓ, 2009/2014
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 381 átlag: 5.65 |
|
|
|
|