|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziA közös szenvedélyBaski Sándor
United Passions – francia, 2014. Rendezte: Fréderic
Auburtin. Írta: Fréderic Auburtin és Jean-Paul Delfino. Kép: Inti Briones.
Zene: Jean-Pascal Beintus. Szereplők: Tim Roth (Blatter), Sam Neill
(Havelange), Thomas Kretschmann (Dassler), Gérard Depardieu (Rimet). Gyártó:
Leuviah Films / Thelma Films. Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált. 110 perc.
A világ
talán legkorruptabb nemzetközi szövetségének elnöke úgy akarja megtépázott
imázsát helyreállítani, hogy forgattat egy filmet a szervezet dicsőséges
történelméről. A bérmunkára szerződtet egy másodvonalbeli francia rendezőt, a
főbb szerepekre pedig – hála a 25 millió eurós büdzsének – sikerül olyan
színészeket megnyernie, mint Gérard Depardieu, Sam Neill vagy Tim Roth, aki
magát az Elnököt, a történet igazi főhősét alakítja. Az elkészült filmet végül
Cannes-ban mutatják be, ahol Depardieu és a rendező társaságában a megbízó is
végigvonul a vörös szőnyegen.
Mindez sajnos nem A
közös szenvedély szinopszisa, hanem születésének története. A FIFA
teljhatalmú ura, az újraválasztási kampányára készülő Sepp Blatter valóban
megrendelt egy imázsfilmet, sőt állítólag a szkriptbe is belenyúlt. A
végeredménnyel csak részben az a probléma, hogy egy kétes hírű szervezetet
dicsőít, sokkal kínosabb, hogy ezt ritkán látható dilettantizmussal teszi. A közös szenvedély – és Blatterék –
legnagyobb téveszméje, hogy a FIFA 110 éves múltja filmre kívánkozó alapanyag,
öltönyös vezetői pedig alkalmasak a hősszerepre. Frédéric Auburtin író-rendező
arról szeretné meggyőzni a nézőket, hogy a szövetség története, a
megalakulástól, az első világbajnokság kiírásán át a vezetőváltásokig, tele van
katartikus és felemelő pillanatokkal. Egy Peter Morgan kaliberű forgatókönyvíró
talán képes is lenne dramatizálni az érdekesebb fejezeteket, A közös szenvedély alkotói ellenben csak
a szépre emlékeznek, a valódi, drámai konfliktusok hiányoznak a filmből, ahogy
természetesen a korrupciós botrányokról sem esik szó. A minden életszagot
nélkülöző didaktikus dialógok, a ripacskodó színészek és a primitív
cselekményvezetés láttán akár arra is gyanakodhatunk, hogy az alkotók szándékosan
forgattak egy önparódiába fulladó posztmodern propagandafilmet, így fricskázva
meg a gyanútlan megrendelőt. Innen nézve A
közös szenvedély az elmúlt évek legfergetegesebb komédiája.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 377 átlag: 5.74 |
|
|
|
|