|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziCarmina megoldjaForgács Nóra Kinga
Carmina o revienta – spanyol, 2012. Rendezte és írta:
Paco León. Kép: Juan Gonzalez Guerrero és Juan Gonzalez Rebollo. Zene: Pony
Bravo. Szereplők: Carmina BArrios (Carmina), maría Leon (María), Paco Casaus
(Antonio), Ana María García (Ani). Gyártó: Andy Joke / Jaleo Films / Paloma
Juanes. Forgalmazó: Cirkó Film kft. Feliratos.
70 perc.
A Carmina
megoldja nem éppen kellemes filmélmény, a maga módján mégis roppantmód
szórakoztató, és habár nem mélyen szántó létdráma, megéri elgondolkodni rajta.
Az 58 éves, láncdohányos bártulajdonos, anya és feleség Carmina családját, és
élete egy hónapját ismerjük meg, erősen kivonatolva, különös fókusszal az
utolsó 24 órára. A 70 perces filmidő eldöntetlenséget jelez: elnyújtott
rövidfilmet vagy egy kevéssé kitalált egészestés mozidarabot látunk? A film
angol címe (Carmina or Blow Up), illetve a végfőcím elején elhelyezett,
Tom Clancy-től idézett „mottó” (miszerint a különbség a valóság és a fikció
között az, hogy a fikciónak kell, hogy legyen értelme) jelzi, hogy bár
Antonioni Nagyításának felidézése erős túlzás, mégis csak kísérletről
van szó. A dokumentumfilmes szituációkból és flashback-ekből kibomló filmmese
filmnyelvében és sztorivezetésében is a hétköznapi valóság és az alkotó
képzelet által irányított fikció konfliktusát tematizálja. Míg Carmina „dokumentumfilm-alanyként”
viselkedik, addig csak elszenvedi az eseményeket. A bárját például kirabolják,
de semmi következménye nem lesz, leszámítva, hogy a csőd szélére kerül, mert
betörésnyomok híján a biztosító sem fizet. Ám abban a pillanatban, mikor kézbe
veszi az irányítást, és egy biztosítási csalással műfaji mederbe tereli a
hétköznapokat, máris működik az egész.
Az
alkoholista férj, a tanulatlan lányanya gyermek, Carmina megtörtsége, az
igazságtalan ítéletek – üres klisének hatnak. Carmina csalása és színjátéka, az
I Will Survive átdolgozott verziójára pergő finálé viszont izgalmas és
hatásos, a vágyott eredményt is eléri a biztosítócégnél. Mi is tehát a
hitelesség titka? Carmina cinkos kacsintása a kamera felé a vége-főcím előtt. Az
egész az irónia idézőjelébe kerül, ami viszont sajnos nem mindig működik a
filmben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 313 átlag: 5.42 |
|
|
|
|