|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
DVDBudapesti tavaszKránicz Bence
Magyar, 1955. Rendezte: Máriássy Félix. Szereplők: Gábor Miklós, Molnár Tibor, Gordon Zsuzsa. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 86 perc. Magyarország német megszállása, a nyilas
hatalomátvétel, illetve a honi zsidóság deportálásának 70. évfordulója adja az
apropót Máriássy Félix alapművének dvd-megjelenéséhez. Az ország náci és nyilas
uralom alóli felszabadítása után tíz évvel, 1955. április 4-én bemutatott Budapesti tavaszt a korabeli
kultúrpolitika eleve reprezentatív presztízsdarabnak szánta, a készítőkre így
komoly nyomás nehezedett: nemcsak a kommunista direktíváknak kellett megfelelniük,
de a vészkorszak túlélői (köztük az eredeti regényt jegyző Karinthy Ferenc és a
főszerepet játszó Gábor Miklós) élményeinek, traumáinak feldolgozásához is
kellő érzékenység és óvatosság szükségeltetett. Máriássy és alkotótársai
múlhatatlan érdeme, hogy a film e kettős szorításban sem vált érdektelen
kurzusdarabbá vagy pusztán a kulturális emlékezet kontextusában jelentőséggel
bíró kuriózummá. Sőt, a Kádár-rendszer kánonjában betöltött kétségbevonhatatlan
pozíciója sem kell, hogy elriassza a mai nézőt a Budapesti tavasztól, amely primér filmélményként hatvan év
távlatából is lendületes, izgalmas munka.
A történet magán
hordozza ugyan a pártállami propaganda terheit, az árnyalatlan történelemkép
mögött azonban valós tapasztalatok, őszinte emberi pillanatok, a múltábrázolás
találó és érzékletes megoldásai teszik hitelessé és élvezetessé a végeredményt.
A hadseregből dezertáló, háborútól megcsömörlött hős rokonai lakásán igyekszik
kivárni a rombolás végét, itt találkozik egy bujkáló zsidó lánnyal. Ám Jutka a
nyilasterror áldozatává válik, a szerelmes Zoltánt pedig fájdalma és újjáéledő
tettvágya arra indítja, hogy csatlakozzon a partizánokhoz. Érdemes túllépni a
fals tanulságon – miszerint egyedül a kommunisták
állhatják útját a pusztításnak, és akinek helyén van a szíve, közéjük áll –, és
arra figyelni, milyen remek portrét ad a film a házban rejtőző, kisszerű
túlélési stratégiákkal próbálkozó, többségükben gyáva átlagemberekről (akik
ellenszenvesek ugyan, mégis problematikus ítélkezni fölöttük), vagy arra, mennyire
intenzív és megkapó az egymásra találó szerelmesek jelenete. Illés György sok
közelivel, többteres kompozíciókkal, hatásos és jelentésteli fénykezeléssel
(lásd a pislákoló mécsessel világító, a fenyegetett tisztaságot jelképező Jutka
képét) teszi átélhetővé az egymásra utaltság és a folyamatos szorongás
élményét, de a bombázott pesti utcák neorealista ihletettségű felvételei is
maradandók. A dunaparti tömeggyilkosság sokat elemzett szcénája máig a
legemlékezetesebb képsor a magyarországi holokausztról, miközben a téma
ábrázolhatósága körüli évtizedes esztétikai vitákra is érvényes választ ad.
Extrák: Varga Balázs
filmtörténész és Zombory Máté szociológus félórás beszélgetése A hiány filmje címmel.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 196 átlag: 5.54 |
|
|
|
|