|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziJoséphineAlföldi Nóra
Joséphine – francia, 2013. Rendezte: Agnès Obadia. Írta: Samantha Mazeras és Agnès Obadia. Kép: Romain Winding. Szereplők: Marilou Berry (Joséphine), Mehdi Nebbou (Gilles), Bérengère Krief (Chloé), Amelle Chahbi (Rose), Charlie Dupont (Julien). Gyártó: Les films du 24. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 88 perc.
A franciák a nemzeti szellem azon csodás
hagyományaival rendelkeznek, hogy ha valamijük hiányzik, akkor azt hazai
nyersanyagokból, saját szájízük szerint legyártják maguknak. Eképpen csapott le
a francia szórakoztatóipar a lassan kissé kopottkásnak minősülő ám még mindig
népszerű, önvizsgáló szinglik hajmeresztő kalandjait bemutató romkomra, az
egyoldalas képregényeken alapuló Joséphine-re.
Az ifjú szőkeség a rajzasztalon aprócska egymondatos jelenetek főhőse,
nagyvásznon azonban igazi párizsi metropolitaként, Bridget Jones-t
meghazudtolva szerencsétlenkedik, gegparádék közepette önnön sorsát rontja,
miközben álmai férfiját keresi, pedig az ott sertepertél az orra előtt.
Joséphine-nek van saját
története, egy nős szeretője, három barátja, egy macskája. Nasikirálynőként
chipses zacskókkal osztja meg fekhelyét, és annyi esze nincs, hogy amikor az
egyik pácból a másikba lopakodik saját lakásának parkettáján, levegye 20 centis
sarkú körömcipőjét. Az önreflexív, ám saját egójával és öntudatával magányosan
küzdő, felületes benyomásokra építkező hölgyjelenség tehát elviekben mindig
vicces, még akkor is ha elnagyolt és húszezerszer látott konfliktusokba keveri
magát. Joséphine BD-mivoltából egyetlen dolgot őrzött meg: főhősének
szürreálisan nagy farát, amelyet azonban Agnès Obadia rendezőasszony nem tudott
vagy óhajtott kellőképpen absztrahálni. Eképpen az a fajta lány válik belőle,
aki szórakoztató ugyan, de mindig ugyanazokat a vicceket és sztorikat meséli,
ráadásul a kelleténél mindig hosszabban.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 638 átlag: 5.52 |
 |
|
|
|
