|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
DVDGyöngyvirágtól lombhullásigArdai Zoltán
Magyar, 1953. Írta,
rendezte, fényképezte: Homoki-Nagy István. Zene: Farkas Ferenc, Vaszy Viktor.
Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 83 perc.
Amint a legkorábbról ránk maradt európai
szövegek – a versekbe foglalt ógörög nagyeposzok – máris felülmúlhatatlan
példáit hozták a nagy jövőjű elbeszélői művészetnek, úgy készültek azonnal
világra szólóan remekbe a legkorábbi „egészestés” (60 percnél hosszabb)
természetfilmek: Homoki-Nagy István (1914–1979) műfajteremtő rendezései. Az
1951-es Vadvízország és az ‘52-ben
forgatni kezdett Gyöngyvirágtól
lombhullásig nemcsak időben előzte meg (fél ütemmel) a James Algar
rendezte, Disney-produkciós Az élő
sivatagot, hanem a máig fénylő klasszikusság dolgában is. Míg Algar
jeleneteinél gyakran érezni, hogy hasonlóan dicséretes színvonalon
újraforgathatók lennének – de még erősíthetnének is rajtuk a mai natural documentary-technikák –, addig a
Gyöngyvirágtól… gemenci felvételein
tipikus természetbeni mozgásoknak rengeteg különös variációja, egyszerien
(pótolhatatlannak tűnően) elkapott pillanata vonul fel. Ezek a sűrű jelenetek
jóval többet láttatnak a jellegzetesen eltérő állat-alkatokból és viszonyaikból,
mint ha a képi figyelem rendre csak a fajok fő ismertetőjegyeire irányult
volna. Homoki-Nagy egyszerre lírizáló és anekdotizáló szerkesztésmódja, amely
játékfilmes elemeket is igényel, tudatos szituációszervezést például (a
testtartások, nézések, ejtőzések, borzolódások, párviadalok nagyobb
változatossága végett), itt hallatlan mértéktudóan és szerencsésen érvényesült.
Hermetista kedélyt, szanatóriumi (rezervátumi) nyugalmat árasztó nyájas beszéd,
lágyítottan érces narrátorhang, patinás szófordulatok – régi-iskolás
természetbúvári elmélyültségre valló arany-szabatos formai keretek –
foglalatukban pedig örökfriss, vad jelenetek. Homoki-Nagy mozija ma épp
olyannak hat, mint fél évszázada: régies hangvételűnek (akkor is ilyennek hatott), ugyanakkor fölöttébb maradandónak.
Extrák: Homoki-Nagy István
forgat – 3 perces töredék.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 340 átlag: 5.47 |
|
|
|
|