|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz óriásölőVarró Attila
Jack the Giant Slayer – amerikai, 2013. Rendezte: Bryan Singer. Írta: Darren Lemke. Kép: Newton Thomas Sigel. Zene: John Ottman. Szereplők: Nicholas Hoult (Jack), Eleanor Tomlinson (Isabelle), Ewan McGregor (Elmont), Stanley Tucci (Roderick). Gyártó: New Line Cinema / Legendary Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 114 perc.
Manapság, hogy így Alkonyat
után a klasszikus gyermekmesék CGI-olvasatai elsősorban a lány-célközönségre
koncentrálnak (Alice, Hófehérke, Piroska), üdítő kivételt jelent egy 17.
századi népmese-ciklus nagyköltségvetésű álomgyári feldolgozása, melyben egy
serdülő fiúhős az első szerelmes érintés után hatalmas paszulyszárat növeszt az
égig, ami vágyai elérhetetlen tárgyát bestiális óriáskanok birodalmába repíti
és csupán akkor nyerheti el kezét, ha egy szent védőkorona megszerzésével és
felhelyezésével engedelmes szolgájáva teszi a pusztító fenevadakat. Bryan
Singer, aki hollywoodi karrierje során eddig is sokat tett a kamaszpanaszok
szélesvásznú reflektálása és kollektív analízise terén, a szuperhős-tematika
után végre megmerítkezik a bettelheimi ősforrásban és hagyományos szövésű young adult fantasy-jében a biztonságos
tiniszex propagálásán túl a régi műfajerények mellett is hathatósan érvel.
Az Óriásölő ugyanis nem csupán
azt őrzi meg a sok évszázados alaptörténetekből (eltekintve a régi Jack-mesék
rafinált brutalitásától, ami inkább a Fűrész-szériához
illene), ami annyi éven át vonzóvá tette őket, a néplélektani szimbolikától a
hagyományos karakterektipológián át (jóságos öreg király, árva főhős) a
klasszikus közösségi értékek femutatásáig, de a kortárs csábításoknak
szembefeszülve nem rendeli a zsánersztori szempontjait a látvány érdekei alá –
miként az Raimi tette légüres Óz-verziójában. Veretes kalandmeséje okosan
strukturált (lásd a trükkös tükörszerkezetet az emberek és óriások világa közti
átjárásokkal), ráérősen, mégsem vontatottan felmondott történetélmény, amelyben
még a CGI-monstrumoknak is jut egy-egy hiteles pillanat. Singer neo-klasszikus
pályaképét folytatva gazdagon illusztrált múltidézést kínál, ami
IMAX-vetítőkben jóformán ismeretlen kincs: vertikális kalandjai immár nem
ürügyként szolgálnak a térhatásra, pusztán serkentőként használja egy
egészséges és kiadós multiplex-erekcióhoz.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 673 átlag: 5.41 |
|
|
|
|