KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1996/május

KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban

• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

Krónika

Koltai Ágnes

Élt 39 évet

Létay Vera

A szerkesztőségi hosszúkás munkaasztal egyik sarkán az üvegkancsóban, amelyből máskor a forralóba öntjük a teavizet, egzotikus virágcsokor: fehér kálók, halovány rózsák, opál íriszek. Az asztal másik felén a szokásos rendetlenség, kéziratmásolatok, feltépett borítékok, fotók, meghívók, külföldi filmlapok.

Mindig föl kellett állni, ha Ági ki akart menni ügyeket intézni, vetítést szervezni, telefonálni, 45 kilós kis alakja sem fért el a szék mögött.

Most a másik szobában kucorgunk kábán, feldúlva, döbbenten. Mi idekint vagyunk, a virágcsokor magában odabent.

Aztán telnek a napok, be-bemerészkedünk egy kéziratért, egy fotóért; lexikonért, dossziéért. Teát nem iszunk, a virágcsokor lassan megroskad, szirmok sodródnak a papírfecnikre, a rendetlenség centiről centire kúszik arrafelé, visszafoglalva az ünnepélyes ürességet. Hét végére eltűnik a virág, az üvegkancsóba megint teavizet töltünk, a Sight and Sound, a Cahiers du Cinéma, a Positif-halom eléri az asztal túlsó szélét.

De Ági helye mindig üres marad.