Láttuk még

Alberto expressz

Kovács András Bálint

Franciásan könnyed és bohókás film. Sokáig nem derül ki, hogy miről szól, ez teszi a fura fordulatokat, amelyekben a film első harmada igen gazdag, még érdekesebbé. De az ilyenfajta dramaturgiának nagy csapdája, hogy mire mégis kiderül a lényeg, addigra elvész az érdeklődés. Ezúttal a történet feszültsége már sokkal hamarabb szétmállik.

Egy olasz fiú Párizsban az éjszaka közepén hirtelen fölpattan a hitvesi ágyból várandós felesége mellől, és még éppen elkapja a Rómába induló expresszt. Jegye persze nincs, pénze még kevésbé. De segít a kalauz, akiről kiderül, hogy régi barát. A fiúnak pénz kell, de nem tudjuk, mire, és hogy miért olyan sürgős Rómába utaznia. A film kétharmadát kitevő vonatút egy szürrealista crazy-filmbe vezeti nézőjét, ahol sok bizarr dolog történik akörül, ahogy a fiú megpróbál pénzhez jutni. A baj éppen az, hogy mindez még így is túl langyos. Nem elég őrült ez a világ, csak olyan lazán bohém. Mire pedig kiderülne, hogy miről van szó, már nem is nagyon érdekel. A fiú, aki tizenöt éve nem látta szüleit, most hazarohan, hogy megadja apjának azt, amivel tartozik, mert az azt mondta neki, hogy csak akkor lehet apa, ha előbb lerótta adósságát. Semmi más baj nincs a filmmel, mint hogy a szerzők nem engedték még jobban szabadjára fantáziájukat, és nem sikerült felépíteniük egy teljes világot abból a sok bolondságból, ami a vonaton történik. Művük így olyan lett, mint egy könnyű vörösbor egy nyáresti vacsorához: ízletes, de feledhető.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1994/04 64. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1131

Cikk értékelése:

szavazat: 1130 átlag: 5.45