|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
DVDA zátonySepsi László
The Reef – ausztrál, 2010. Rendezte: Andrew Traucki. Szereplők: Damian Walshe-Howling, Adrienne Pickering, Zoe Naylor. Forgalmazó: Budapest Film. 85 perc. Az ezredforduló óta a tömegfilmes óriásszörnyek elsõszámú élõhelyét a televíziós trashfilmgyárak jelentik – élen a SyFy Channel évrõl évre bizarrabb crossovereivel –, míg az angolszász mozis fõsodor néhány poszt-9/11-es traumafilm (A köd, Cloverfield) kivételével lényegében negligálta a témát. Mindezzel párhuzamosan a függetlenfilmes szcéna rátalált a hetvenes évek ökohorrorjának hagyományaira és a Nyílt tengeren trendindító kamaradrámája óta számos pályakezdõ alkotó folytatta a modernista zárt szituációs drámák és a természeti fenyegetések attrakciós mozijának összeházasítására tett kísérleteket. A lényegében egy mangrove-fán játszódó Halál a mocsárbannal indult Andrew Traucki második filmjével sem hagyta el a megkezdett utat: az eleve tájközpontú ausztrál exploitation alapvetéséhez, a Véres hétvége címen nemrégiben remake-elt Long Weekendhez igazodva.A zátony ezúttal egy farkaséhes fehér cápa elé veti magánéleti feszültségekkel teli mikroközösségét, hogy aztán bergmani szenvtelenséggel vigye vászonra az érzelmi és fizikai kelepcébe került hõseinek vergõdését. A látszólag teljességgel inkompatibilis zsánerek találkozásában „a félelem megeszi a lelket” kegyetlen kulcsmondata jelenti a közös nevezõt: a mocsármélyen ólálkodó krokodilok, lerobbant Ford Pintókat ostromló bernáthegyik és a végeláthatatlan óceánban ragadt párocskákból csemegézõ cápák egytõl egyig az érzelmi döntésképtelenség fenyegetõ megtestesülései, amelyek végül nem csupán azokra csapnak le, akik határhelyzetbe kerülve csak bénultan lubickolnak, de azokra is, akiket társaik így magukkal rántanak. A Véres hétvége és a Halál a mocsárban után Traucki mozija újfent egy zátonyra futott párkapcsolat tragédiájával erõsíti az ozploitation egzotikus szubzsánerét, titokban tartott terhesség és kapcsolatmentõ nyaralás után egy szakítás utáni huzavona résztvevõit tesztelve a természet lágy ölén.
Extrák: semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1363 átlag: 5.48 |
|
|
|
|