|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziAnyát a MarsraParádi Orsolya
Mars needs Moms – amerikai, 2011. Rendezte: Simon Wells. Írta: Berkeley Breathed könyvéből Simon Wells, Wendy Wells. Kép: Robert Presley. Zene: John Powell. Gyártó: Walt Disney. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 88 perc. Robert Zemeckis neve egykor egyet jelentett a Vissza a jövőbe-sorozattal, majd hírnevét további sikerfilmjei, a Forrest Gump, és a Számkivetett öregbítették. Ám a rendező érdeklődése az elmúlt években a horrorfilmeken túl az olyan élethűen megrajzolt figurákat szerepeltető animációs filmek felé fordult, mint a Polar Expressz, a Beowulf, a Karácsonyi ének, vagy aktuálisan az Anyát a Marsra, amelyet mindössze producerként jegyez.
A szuperrealista rajzolt emberek marsi kalandja azonban hiába kecsegtet a Zemeckis-féle digitális 3D élményével, igen kusza darab lett dramaturgiailag és ideológiailag egyaránt, a látvány pedig nem képes egyedül elvinni ezt a súlyos terhet. Már a felütés sem világos: miért kell a kemény diktatúrában élő nőnemű marslakóknak Földről importált anyával megoldani utódaik poroszos nevelését? Feminista társadalmukban a hímek azért kerültek a szemétdombra, mert nem alkalmasak utódnevelésre, hiszen csak ugrálnak és táncolnak, plusz rasztahajuk van. Ezért viszik a kilencéves Milo anyukáját a vörös bolygóra, ám elrablása közben a kisfiú is felkerül az űrhajóra. Mire pedig a srác Marson rekedt embertársa és a helyi renitens szépség segítségével eléri célját, azaz kiszabadítja a mamát, már a szófogadás és a szemét kivitele sem fáj annyira neki. Ennek az üzenetnek maximum az anyák örülhetnek, hiszen a film a gyerekek figyelmét rájuk, azaz pótolhatatlan létükre irányítja. Ám az elsődleges célközönségnek szánt kicsik sok ijesztő fordulattal találkozhatnak a filmben, és a szleng sem kimondottan óvodát vagy iskolát idéz. A marsi lányok gömbölyű fenekéről nem is beszélve.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 685 átlag: 5.46 |
|
|
|
|