|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziMocskos zsaruNevelős Zoltán
Bad Lieutenant: Port of Call New Orleans – amerikai, 2009. Rendezte: Werner Herzog. Írta: William M. Finkelstein, Victor Argo, Paul Calderon, Abel Ferrara, Zoë Lund. Kép: Peter Zeitlinger. Zene: Mark Isham. Szereplők: Nicolas Cage (McDonagh), Val Kilmer (Pruit), Eva Mendes (Frankie), Jennifer Coolidge (Genevieve), Brad Dourif (Schoenholtz). Gyártó: Nu Image / Polsky / Saturn. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 121 perc.
A Katrina hurrikán pusztítása utáni New Orleans kopott eleganciájából bőven meríti a helyi színeket Werner Herzog újabb különös vállalkozása, mely Abel Ferrara 1992-es Mocskos zsaru című kultuszfilmjének főbb motívumait dolgozza át egy könnyebben fogyasztható, de nem kevésbé zavarba ejtő produkcióvá, melynek elsősorban az adott publicitást, a két rendező milyen szalonképtelen módon nyilatkozott egymásról.
Harvey Keitel New York-i zsarujához hasonlóan Nicolas Cage gyilkossági nyomozója is drogfüggő, úszik a szerencsejáték-adósságban, módszereiben pedig teljesen gátlástalan, lop (főként drogot), hazudik (szemrebbenés nélkül) és ha úgy hozza a helyzet, fiatal lányokat erőszakol meg vagy idős hölgyeket terrorizál hatalmas pisztolyával. Noha játékában Keitel mélyebbre volt képes lemenni, Cage alakítása is emlékezetes, noha másképp (és másképp, mint a hasonló témájú Las Vegas, végállomásban). A figura hátfájása miatt úgy mozog, mint egy robot; kidüllett szemeit forgatva, fejközéptől hátrafésült hajával olyan, mint egy óriásra nőtt csótány: Cage pont ugyanolyan lendülettel túljátssza a szerepét, mint ahogy a tévékrimik világából érkezett William Finkelstein is végletesen szemérmetlen happyendbe fordítja az addig totális összeomlás felé ívelő cselekményt. A film szereplői is csak hahotázni tudnak a dolgok ilyetén kimenetelén; fényévekre vagyunk Ferrara nyers realizmusától, viszont a főhős által átélt delíriummal teljes összhangban feszegeti Herzog is a közönségfilm esztétikai határait. Különösen a krokodilt és iguanákat előtérbe komponáló, hosszan kitartott képsorok mellbevágóak (a breakelő hulla pedig aztán már tényleg sok), az eredmény mégis egy pergő zsarufilm, de abból az egyik legbizarrabb. Ráadásul – hasonlóan Ferrara katarzissal járó tragédiájához – végül Herzognak is sikerült ismeretlen mélységeket megmutatnia kétértelmű hepiendjével.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1181 átlag: 5.53 |
|
|
|
|