|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziAstro BoyTeszár Dávid
Astro Boy – hongkongi-amerikai-japán, 2009. Rendezte: David Bowers. Írta: Osamu Tezuka. Kép: Pepe Valencia. Zene: John Ottman. Gyártó: Endgame / Imagi Animation Studios / Tezuka. Forgalmazó: Palace Pictures. Szinkronizált. 90 perc.
A manga atyaúristenének becézett Osamu Tezuka alkotói pályája során több mint ezer képregénykaraktert hagyott az utókorra: a karrierindítóAstro Boy robotfiúcskája egyfajta Pinokkióba oltott Superman, akit Dr. Tenma balesetben elhunyt gyermeke képmására teremtett. Kalandjaiból Japánban elsőként készült rendszeresen sugárzott, harminc perces anime-tévésorozat (1963), de pionírszerepe még ezen is túlmutat, hiszen a japán rajzfilmszériák közül ezt forgalmazták először a tengerentúlon. A jóságos igazságosztó figurájának további generációkkal történő megismertetéséről egészen mostanáig a durván húszévente elkészülő, hazai televíziós rajzfilmsorozatok gondoskodtak (1980-81, 2003-04), a CGI-vérfrissítést David Bowers (Elvitte a víz) és a hongkongi illetőségű Imagi animációs stúdió vállalta magára.
Míg az 1963-as verzióban a növekedésre képtelen robotteste miatt adja el pótfiát az atya, 1980-ban pedig egy éttermi galiba is elegendő a kitagadáshoz, jelen munka már úgy tekint el a sorfordító esemény megokolásától, mint a forgatókönyvet jegyző Timothy Harris a formális logikától. A súlyos következetlenségeket mutatós akciójelenetekkel ellensúlyozó Astro Boy disztópikus jövőjében azt a kék színű, pozitív hatású energiagömböt akarja megszerezni a militarista Stone elnök, amellyel éppenséggel a címszereplő üzemel (nem is beszélve a további bonyodalmakat okozó gonosz piros energiagömbről). Bowers elhagyja az emberi elbánásra áhítozó robot-kisebbség problematikáját (a főhős itt már tökéletes másolat, a földlakók embernek nézik), helyette kapunk olcsó Bush-paródiát az újraválasztását hangsúlyozó, háborúmániás elnök képében, illetve kortárs amerikai animációs filmeket idéző, komikus epizódokat (Wall-E, Szuper haver, Robotok) – legyen bármilyen hűtlen Tezukához az új Astro Boy, az egészen bizonyos, hogy az eredetinél kissé idősebbre fazonírozott címszereplőjével azonos, kiskamasz korosztály pompásan fog szórakozni ezen a mozgalmas zagyvaságon.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1156 átlag: 5.47 |
|
|
|
|