KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/március
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Gene Kelly (1912-1996)

• Hirsch Tibor: Mélységiszony Underground
• Kovács András Bálint: Crazy történelem Underground
• Bori Erzsébet: Lekésett randevú Jugoszláv fekete filmek
KÍNA
• Bikácsy Gergely: Az illatozó lelkek tavának filmjei Kína a Temze fölött
• Szőke András: A kínai idő Napló
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A cyberkirály (hold)udvara William Gibson
• Nyírő András: Game over Mortal Kombat
FORGATÓKÖNYV
• Forgách András: Hosszú alkony Forgatókönyv
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Szünetjel
• Lőrincz Éva: A pelenkázás művészete
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Széljegyzetek egy képeskönyvhöz Laci, Bonnie és Clyde
KRITIKA
• Csejdy András: Vamos a la playa! Titkom virága
• Turcsányi Sándor: Szintén zenész Desperado
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mrs. Parker és az ördögi kör
• Déri Zsolt: Casino
• Bori Erzsébet: Nővérem, nővérem
• Báron György: A skarlát betű
• Ardai Zoltán: Sabrina
• Vidovszky György: Jumanji
• Harmat György: Wong Foo

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A látogatók

Varró Attila

The Visitors – amerikai, 1972. Rendezte: Elia Kazan. Szereplők: Patrick McVey, Patricia Joyce, James Woods, Steve Railsback. Forgalmazó: Fantasy Film. 88 perc.

 

Elia Kazan életművével kapcsolatban talán a legismertebb megállapításnak számít, hogy az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt tett 1952-es vallomásától kezdve (amelyben számos kollégát nevezett meg kommunista-szimpatizánsként) voltaképpen valamennyi filmje az árulás igazolhatóságának problémáját feszegeti – a Rakparton klasszikusán kívül mégis csak egyetlen műve épül közvetlenül erre a morális dilemmára. Az életpálya alkonyán forgatott A látogatók (amelynek forgatókönyvét Kazan legidősebb fia írta egy The New Yorker-cikk alapján) ugyanazon a megtörtént eseten alapszik, mint a De Palma-féle A háború áldozatai: a vietnami háború poklában foglyul ejtett fiatal lány kollektív meggyalázását és meggyilkolását jelentő közkatona azonban ezúttal nem a párás dzsungelben kényszerül felvenni a harcot saját bajtársaival, hanem friss családi otthona falai közt a havas Connecticutban, évekkel a kegyetlen bűntett után.

Az 1972-es A látogatók nem csupán az író személye, a 16 mm-es formátum és az erőteljes kamara-jelleg okán tekinthető egyfajta rendhagyó home movie-nak Kazan pályaképében: a rendező ezúttal a stúdiófilmjeire jellemző didaktikus hangvétel helyett minimalista, kíméletlen intenzitású és mindenek előtt igen intim lélektani drámában idézi meg saját démonait – mintha csak a korszak Vietnam-traumáját feldolgozó inváziós rémfilmek (Az élőhalottak támadása, Az utolsó ház balra, Őrjöngők) szociohorrorja kerülne egyéni hangszerelésre a Kazanra jellemző színpadi erényekkel. A precízen kimért drámai felépítményben lépésről lépésre uralkodik el a téboly, a főként szereplő-párosokra komponált jelenetekben kibontakozó színészi összjáték végig dermesztően meggyőző (élen a főhőst és a bosszúszomjas antagonistát alakító WoodsRailsback elsőfilmes kettősével), a végkifejlet pedig bármelyik pszichothriller díszére válna a hetvenes évek méregerős és éjsötét felhozatalában.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9869