KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/március
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Gene Kelly (1912-1996)

• Hirsch Tibor: Mélységiszony Underground
• Kovács András Bálint: Crazy történelem Underground
• Bori Erzsébet: Lekésett randevú Jugoszláv fekete filmek
KÍNA
• Bikácsy Gergely: Az illatozó lelkek tavának filmjei Kína a Temze fölött
• Szőke András: A kínai idő Napló
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A cyberkirály (hold)udvara William Gibson
• Nyírő András: Game over Mortal Kombat
FORGATÓKÖNYV
• Forgách András: Hosszú alkony Forgatókönyv
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Szünetjel
• Lőrincz Éva: A pelenkázás művészete
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Széljegyzetek egy képeskönyvhöz Laci, Bonnie és Clyde
KRITIKA
• Csejdy András: Vamos a la playa! Titkom virága
• Turcsányi Sándor: Szintén zenész Desperado
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mrs. Parker és az ördögi kör
• Déri Zsolt: Casino
• Bori Erzsébet: Nővérem, nővérem
• Báron György: A skarlát betű
• Ardai Zoltán: Sabrina
• Vidovszky György: Jumanji
• Harmat György: Wong Foo

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gabbeh

Tamás Amaryllis

 

Ünnepelni az életet. Játszani. Boldogságot kínálni egymásnak. Kedvesedet, kedveseidet szeretni, s nem megítélni. Cinizmus, őszintétlenség, pesszimizmus, önsajnálat nélküli, tőlünk fényévnyi távolságra élő világ - szőnyegszövő nomádok világa -, a sivatag ragyogó színeit vetíti elénk a negyvenesztendős, iráni börtönöket megjárt Mohsen Makhmalbaf tizennegyedik filmjében, a Gabbehben. A dél-kelet-iráni, Gashgai-törzsbéli nők és férfiak, gyermekek és állatok, növények és szőnyegek – születéstől a halálig puritán és teljes – sorsát, míves, poétikus képekkel, egyszerű szavakkal.

Makhmalbafnak e filmje Iránban nem vetíthető. A forradalmár múltat, s hogy filmjének főszereplője nő, a cenzorok, a filmforgalmazók nem bocsátják meg. Hiszen a nomád életfilozófia amit itt a szőnyegbe szőtt, mindennapiságukban különös történetek képviselnek – maga is örök-renitens bölcselet: az élet szenvedélyes szeretetét, a szabadság megzabolázhatatlanságát hirdeti.

Az iráni rendező tüneményes „vándorszínészei” sorsot teremtő, sorsot oldó, gyógyító erejű, fényt árasztó emberalakok. Energiáik szinte akkumulálódnak bennünk, olyan fölöslegeik vannak, amelyekből adni tudnak. Felfrissülünk, feltöltődünk jó gondolatokkal, reménnyel. Megértjük: igazából emberi döntés, emberi elhatározás bármely életet, bármely helyzetben a legértékesebbként – művészetként – megélni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3998