KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/március
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Gene Kelly (1912-1996)

• Hirsch Tibor: Mélységiszony Underground
• Kovács András Bálint: Crazy történelem Underground
• Bori Erzsébet: Lekésett randevú Jugoszláv fekete filmek
KÍNA
• Bikácsy Gergely: Az illatozó lelkek tavának filmjei Kína a Temze fölött
• Szőke András: A kínai idő Napló
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A cyberkirály (hold)udvara William Gibson
• Nyírő András: Game over Mortal Kombat
FORGATÓKÖNYV
• Forgách András: Hosszú alkony Forgatókönyv
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Szünetjel
• Lőrincz Éva: A pelenkázás művészete
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Széljegyzetek egy képeskönyvhöz Laci, Bonnie és Clyde
KRITIKA
• Csejdy András: Vamos a la playa! Titkom virága
• Turcsányi Sándor: Szintén zenész Desperado
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mrs. Parker és az ördögi kör
• Déri Zsolt: Casino
• Bori Erzsébet: Nővérem, nővérem
• Báron György: A skarlát betű
• Ardai Zoltán: Sabrina
• Vidovszky György: Jumanji
• Harmat György: Wong Foo

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az élet nélkülem

Vincze Teréz

 

Alig vagyunk túl az idősödő, rákbeteg történelemtanár szarkazmussal körülbástyázott, mégis könnyfacsaró (Oscar-díjas) elmúlásán (Barbárok a kapuk előtt), itt van egy újabb opus a meghalás embert próbáló bonyodalmairól, ezúttal fiatal női főszereplőre koreografálva.

A téma persze kimeríthetetlen: az elfogadhatatlannal való szembenézés – amíg világ a világ, s benne halandó ember él – örök művészi kihívás marad. Így hát érdeklődve figyeljük a 23 éves Ann sorsát, aki munkás környezetben – anyja házának hátsóudvarában egy lakókocsiban – él két kislányával, s boldog házasságban élete egyetlen szerelmével. Egy szép napon azonban a semmiből lecsap a betegség: kiderül, hogy Ann-nek operálhatatlan, előre haladott állapotú rákja van, orvosa három hónapot ad még neki. Ann úgy határoz, eltitkolja szerettei elől betegségét, s az utolsó heteket minél teljesebben és hétköznapibban próbálja megélni, s titokban összeállít egy tízes listát arról, hogy mit kell elvégeznie-bepótolnia halála előtt.

Ez a bizonyos lista pedig igencsak felbolydíthatja érzékeny nézői lelkünket: miért akarhat egy anya lányai számára, 18 éves korukig minden születésnapjukra üzeneteket rögzíteni, vagyis miért akarja szegény gyerekeit a sírból is hosszú éveken át kísérteni? Ha oly boldog a házassága (mint azt a film mutatja), miért akar minden áron egy (bármilyen) férfival szerelembe esni még halála előtt? Miért támad az a morbid ötlete, hogy maga hozza össze férjét a leendő második feleségével? És egyáltalán, miért nem őszinte szeretteivel a betegségét illetően, hogy azokat ne érje majd váratlanul a csapás?

Persze eme kételyeinket akár a film pozitív hozadékaként is értékelhetjük: a halál, és főként a saját halál olyan dolog, mely természeténél fogva nehezen elképzelhető, s bizonnyal a legfurcsább dolgokat hozná ki belőlünk is…

A film tagadhatatlan erénye viszont a sok remek színészi alakítás, melyek a mégoly megkérdőjelezhető történet és a néhol túlzottan is hatásvadászra vett rendezés ellenére is működésben tartják a filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/09 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1804