KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 27. Magyar Filmszemle játékfilmjei
MAGYAR FILM
• Forgách András: A későromantika előérzete A Harmadiktól a Woyzeckig
• Székely Gabriella: Mit ér a Hunnia? Beszélgetés Simó Sándorral
• Barna György: Mozibejáró Szúrópróba
• Báron György: Egy nadrágban Szeressük egymást, gyerekek!
• Hirsch Tibor: Vicc az egész Sztracsatella
• Tamás Amaryllis: Érzékek iskolája Beszélgetés Sólyom Andrással
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A Bermuda-kör Lengyel animáció
HARTLEY
• Déri Zsolt: A száj bűnhődik Beszélgetés Hal Hartley-val
• Bori Erzsébet: Beomló alkony Flört
LENGYEL FILM
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ahol a szakma él A gdynai fesztiválon
• Pályi András: Szilézia megszállottja Beszélgetés Kazimierz Kutzcal
AKCIÓMOZI
• Nevelős Zoltán: Hongkongi képfegyver Távol-keleti erőszakfilmek
• Speier Dávid: Hongkongi képfegyver Távol-keleti erőszakfilmek
WESTERN
• Turcsányi Sándor: Oh, te drága Clementina... Út a technowesternig
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Fölszeletelve Infománia
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Kapreál Égi manna
KRITIKA
• Fábry Sándor: Mutter angróban Titkos gyilkos mama
LÁTTUK MÉG
• Makai József: Lövések a Broadwayn
• Hegyi Gyula: Don Juan DeMarco
• Déri Zsolt: D’Artagnan lánya
• Vidovszky György: Az igazira várva
• Bíró Péter: Bérgyilkosok
• Takács Ferenc: Az amerikai elnök
• Tamás Amaryllis: Veszélyes kölykök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Frequency

Bori Erzsébet

 

Akárhonnan nézem, a Frequency kapitális baromság, ehhez képest „a film heteken keresztül az amerikai toplista 3. helyén állt. Ez alatt az idő alatt népszerűsége és bevételei gyakorlatilag nem csökkentek, ezzel az év legstabilabban futó sikerfilmjévé vált”. Ez a közlés bőségesen elegendő ahhoz, hogy elvegye a kritikus vicces kedvét.

Van tehát egy amerikai mintacsalád a hatvanas években. A papa tűzoltó, aki napra nap élete kockáztatásával harcba indul a vörös kakas ellen, míg egyszer hősi halott nem lesz belőle. Harminc évvel később a fia – aki egyfelől rendőrként viszi tovább a családi vonalat, másfelől harminchat éves koráig sem tudta feldolgozni az apa elvesztésének traumáját – babrálni kezd egy régi rádióval, és kisvártatva azon kapja magát, hogy a harminc éve halott apjával társalog. Mire elszabadul a pokol, a fiú előbb a jövőből megakadályozza a papa halálát, majd viszontszolgálatot kér: a papa segítsen megállítani és leleplezni egy azóta is felderítetlen sorozatgyilkosság tettesét. A múlt megváltoztatása viszont megkavarja a jövőt, a tűzből kimentett családfő kis híján villamosszékbe jut, közben közös erővel veszélybe sodorják az anya/feleség életét, majd egymást kelletik kölcsönösen oda-vissza, múltban-jövőben megmenteniük.

A néző hovatovább úgy érzi magát, mintha egy brainstormingra váltott volna jegyet, csapkodja a térdét a nevetéstől, amíg bele nem veri a könyökét a karfába, és rá nem ébred, hogy ez itt egy mozi, sőt egy film, amelyben a fékezhetetlen alkotók minden agyament ötlete megvalósult.

De mi lehet a titok? Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy a Frequency nem ám afféle kultúrmocsok, amit az olcsó szórakozásnak kijáró megbecsüléssel díjaz a nagyérdemű. Hanem csupa fennkölt érték és érzelem, ami csak a hit, remény, szeretet/Isten, haza, család mentén leírható. Ez volna hát a nagy találmány, Hollywood erkölcsi megújhodása, a széles közönségnek ajánlott (kiskorúaknak csak szülői kísérettel), családi vérontós film. És megint egyszer Emmerichek (most egy Toby meg egy Noah) jöttek, hogy szóljanak az amerikaiak szívéből és szívéhez. És nem beletaláltak?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3033