KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 27. Magyar Filmszemle játékfilmjei
MAGYAR FILM
• Forgách András: A későromantika előérzete A Harmadiktól a Woyzeckig
• Székely Gabriella: Mit ér a Hunnia? Beszélgetés Simó Sándorral
• Barna György: Mozibejáró Szúrópróba
• Báron György: Egy nadrágban Szeressük egymást, gyerekek!
• Hirsch Tibor: Vicc az egész Sztracsatella
• Tamás Amaryllis: Érzékek iskolája Beszélgetés Sólyom Andrással
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A Bermuda-kör Lengyel animáció
HARTLEY
• Déri Zsolt: A száj bűnhődik Beszélgetés Hal Hartley-val
• Bori Erzsébet: Beomló alkony Flört
LENGYEL FILM
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ahol a szakma él A gdynai fesztiválon
• Pályi András: Szilézia megszállottja Beszélgetés Kazimierz Kutzcal
AKCIÓMOZI
• Nevelős Zoltán: Hongkongi képfegyver Távol-keleti erőszakfilmek
• Speier Dávid: Hongkongi képfegyver Távol-keleti erőszakfilmek
WESTERN
• Turcsányi Sándor: Oh, te drága Clementina... Út a technowesternig
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Fölszeletelve Infománia
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Kapreál Égi manna
KRITIKA
• Fábry Sándor: Mutter angróban Titkos gyilkos mama
LÁTTUK MÉG
• Makai József: Lövések a Broadwayn
• Hegyi Gyula: Don Juan DeMarco
• Déri Zsolt: D’Artagnan lánya
• Vidovszky György: Az igazira várva
• Bíró Péter: Bérgyilkosok
• Takács Ferenc: Az amerikai elnök
• Tamás Amaryllis: Veszélyes kölykök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)

Magányos kamaszok

Czirják Pál

Magukra hagytuk a kamaszokat. Mintha végletesen individualista társadalmunk szerkezetébe kódoltan hordozná saját jövőjének felemésztését.

 

Amikor a család is, az iskola is formálissá válik, marad az online közösségi terek párhuzamos valósága, melynek farkastörvényeire azonban lehetetlen felkészülni. A szülő a napi hajtás után hazaérve már képtelen odafigyelni gyermeke lelki rezdüléseire, nincs ideje meghallgatni a történeteket, legfeljebb számonkérni, követelni tud; a tanár az iskolában nem ösztönöz, nem kérdez, örül, ha a szokásos darálóban a tananyagot sikerült így-úgy leadnia. A barátokkal folytatott elmélyült, világmegváltó beszélgetések, a közös élmények helyét pedig észrevétlenül veszi át a virtuális közösségi élet sokcsatornás háttérzaja, amelyben néhány percre bármi fontossá válhat, de semmi sem fontos igazán. Miközben a kamaszlét legalapvetőbb késztetése az egymáshoz és önmagunkhoz vezető utak keresése. Így viszont a tizenévesek végül legelemibb problémáikkal maradnak szorongatóan egyedül.

A kamaszkori magány örvénye adja Schwechtje Mihály első nagyjátékfilmjének alapmotívumát. És bár a téma akár veretes művészfilmet is ígérhetne, a darab úgy tud erről a súlyos problémakörről beszélni, hogy közben a néző előtt egy pszichothrillerrel kevert szerelmi melodráma feszült képei peregnek, amely első percétől magával ránt, és nem is ereszt el az utolsóig. Az alkotás megadja a szereplőkkel való együttlélegzés mágikus élményét, ami itt egyszerre köszönhető a jól megírt karaktereknek, az érzékeny színészvezetésnek és a gondosan felépített képi világnak. Schwechtje csalhatatlan érzékkel válogatta össze szereplőit, ami kamaszok között játszódó fikciós mű esetében különösen nagy bravúr. A cselekmény gimnazista főhőseit megformáló fiatalok – Herr Szilvia, Vajda Kristóf, Rácz Dávid – hitelesen oldják meg a legnehezebb jeleneteket is; mellettük Polgár Csaba, Rezes Judit, Schell Judit, Kardos Róbert, Mácsai Pál nyújt élvezetes alakítást.

A Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) magabiztos rendezői debütálás. Igaz, a megfogalmazás megtévesztő lehet, hiszen Schwechtje mögött már jelentős rövidfilmes munkásság áll. Ennek tapasztalatai a nagyjátékfilmbe is átszűrődnek. A határhelyzetek iránti fogékonyság, a váratlan fordulatokra épített dramaturgia és a szerkezeti tudatosság nyilvánvaló példáit nyújtják e folytonosságnak. Rejtettebb kapcsolatot jelent a szürrealitás, a groteszk, a bizarr visszatérő felbukkanása a történetvilágokban, ami egyes rövidfilmek (Az alma; Ünnep; Porcukor; A pingvinkonstrukció) és a nagyjátékfilm esetében egyaránt az elbeszélés fokozatos áthangolásával valósul meg, azt sugallva, hogy a szürreális magának a hétköznapi valóságnak válik részévé.

Voltaképp az emberi kapcsolatok virtualizálódásából adódó határhelyzetek hordozzák magukban a szürrealitás élményét. Ebből a szempontból tekinthető a nagyjátékfilm legközvetlenebb előtanulmányának a Porcukor, illetve a rendező egy korai dokumentumfilmje, a Szerelmi vallomás. Mindkettőben megmutatkozik a virtuális térben megváltozó játékszabályok visszahatása a szereplők személyes integritására, illetve az ennek elvesztéséből adódó sérülékenység, amely végső soron a társadalmat alkotó emberi közösségeket kezdi ki. Mindez a Remélem... történetében a család és az iskola diszfunkcionalitásának feltárásával bővül teljes körképpé.

Nehezen lehetne ennél aktuálisabb problémakört találni. Ezért is érthetetlen, miért nem szavazott bizalmat a Filmalap döntőbizottsága Schwechtje filmtervének – a rendező nyilvánvaló szakmai felkészültsége ellenére sem. Persze pont az elkészült alkotás bizonyítja, hogy van élet az egykapus támogatási rendszeren kívül is. A szerényebb költségvetés ezúttal szerencsére egyáltalán nem hagyott nyomot a végeredményen, hiszen mind a forgatókönyv, mind a casting több mint professzionális minőségben valósult meg, Herbai Máté képei pedig éppoly szuggesztívek, akár a Testről és lélekről esetében. A kérdés csak az, mennyit kell várniuk az alkotóknak a következő lehetőségig.

 

Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) – magyar, 2018. Rendezte és írta: Schwechtje Mihály. Kép: Herbai Máté. Vágó: Kővári Szabolcs. Hang: Madácsi Imre. Producer: Pusztai Ferenc, Petrányi Viktória. Szereplők: Herr Szilvia (Eszter), Vajda Kristóf (Péter), Polgár Csaba (Csababá), Rácz Dávid (Beni), Lénárt Judit (Adri). Gyártó: KMH Film. Forgalmazó: Vertigo Média. 100 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13802