KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 27. Magyar Filmszemle játékfilmjei
MAGYAR FILM
• Forgách András: A későromantika előérzete A Harmadiktól a Woyzeckig
• Székely Gabriella: Mit ér a Hunnia? Beszélgetés Simó Sándorral
• Barna György: Mozibejáró Szúrópróba
• Báron György: Egy nadrágban Szeressük egymást, gyerekek!
• Hirsch Tibor: Vicc az egész Sztracsatella
• Tamás Amaryllis: Érzékek iskolája Beszélgetés Sólyom Andrással
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A Bermuda-kör Lengyel animáció
HARTLEY
• Déri Zsolt: A száj bűnhődik Beszélgetés Hal Hartley-val
• Bori Erzsébet: Beomló alkony Flört
LENGYEL FILM
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ahol a szakma él A gdynai fesztiválon
• Pályi András: Szilézia megszállottja Beszélgetés Kazimierz Kutzcal
AKCIÓMOZI
• Nevelős Zoltán: Hongkongi képfegyver Távol-keleti erőszakfilmek
• Speier Dávid: Hongkongi képfegyver Távol-keleti erőszakfilmek
WESTERN
• Turcsányi Sándor: Oh, te drága Clementina... Út a technowesternig
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Fölszeletelve Infománia
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Kapreál Égi manna
KRITIKA
• Fábry Sándor: Mutter angróban Titkos gyilkos mama
LÁTTUK MÉG
• Makai József: Lövések a Broadwayn
• Hegyi Gyula: Don Juan DeMarco
• Déri Zsolt: D’Artagnan lánya
• Vidovszky György: Az igazira várva
• Bíró Péter: Bérgyilkosok
• Takács Ferenc: Az amerikai elnök
• Tamás Amaryllis: Veszélyes kölykök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hívatlanok 2: Éjjeli préda

Kovács Patrik

The Strangers: Prey at Night – amerikai, 2018. Rendezte: Johannes Roberts. Írta: Bryan Bertino és Ben Ketai. Kép: Ryan Samul. Zene: Adrian Johnston. Szereplők: Christina Hendricks (Cindy), Martin Henderson (Mike), Bailee Madison (Kinsey), Lewis Pullman (Luke). Gyártó: Rogue Pictures / Fyzz Facility / Intrepid Pictures. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 85 perc.

 

Bár a maga idejében a Hívatlanok költségvetésének sokszorosát térítette meg a kasszáknál, a publikumnak mégis tíz évet kellett várnia a B-horror újabb felvonására. Az Éjjeli préda alcímet viselő második rész ráadásul nem is virtigli folytatás, inkább az előd cselekményének ujjgyakorlatszerű variációja. Az előzményekből ismert álarcos pszichopaták ezúttal nem fiatal szerelmespárt terrorizálnak, hanem egy négytagú családot, akik leruccannak idős rokonaik vidéki lakókocsiparkjába. A történet a veretes horrorklisék valóságos enciklopédiája: a bárgyú hősöket (joviális szülők, duzzogó kamaszlány és mamlasz bátyja) egymás után vadásszák le a szúró- és ütőfegyverekkel felvértezett betolakodók, hogy végül csupán az ifjú, de rátermett sikolykirálynő ússza meg ép bőrrel a vériszamos kalandot. Bryan Bertino író (aki a korábbi részt rendezőként is jegyezte) megelégszik a biztonsági játékkal, a munka dandárját a nosztalgiára bízza: hozzáadott érték nélkül hasznosítja újra az előző epizód ismerős szituációit és motívumait, továbbá az, hogy a bestiális támadók kiléte, motivációja feltáratlan marad, ezúttal még annyira sem képes felcsigázni a nézőt, mint egy évtizeddel korábban.

Ami a hangulatteremtést illeti, az alkotók e téren is opportunisták, és beérik a slasher patinás múltja előtti főhajtással: a közegábrázolás a Péntek 13 és A texasi láncfűrészes mészárlás hatásáról árulkodik (ráadásul utóbbi emblematikus zárlatát szemérmetlenül kopírozza a film), a hangsávon pedig a hetvenes-nyolcvanas évek popslágerei bömbölnek. A feszültségépítés többnyire alacsony színvonalú hatásösszetevőkön (sokkeffektek, jump scare) nyugszik, egy-egy lassabb sodrású, minuciózus hajszajelenet viszont bizsergetően izgalmas. Ezek viszont ritka kivételek, s a Hívatlanok második része sem nem igazán félelmetes, sem a középosztálybeli komfortérzet megrendüléséről – és az ebből fakadó káoszélményről – nem tud hitelesen regélni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13644