KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 27. Magyar Filmszemle játékfilmjei
MAGYAR FILM
• Forgách András: A későromantika előérzete A Harmadiktól a Woyzeckig
• Székely Gabriella: Mit ér a Hunnia? Beszélgetés Simó Sándorral
• Barna György: Mozibejáró Szúrópróba
• Báron György: Egy nadrágban Szeressük egymást, gyerekek!
• Hirsch Tibor: Vicc az egész Sztracsatella
• Tamás Amaryllis: Érzékek iskolája Beszélgetés Sólyom Andrással
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A Bermuda-kör Lengyel animáció
HARTLEY
• Déri Zsolt: A száj bűnhődik Beszélgetés Hal Hartley-val
• Bori Erzsébet: Beomló alkony Flört
LENGYEL FILM
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ahol a szakma él A gdynai fesztiválon
• Pályi András: Szilézia megszállottja Beszélgetés Kazimierz Kutzcal
AKCIÓMOZI
• Nevelős Zoltán: Hongkongi képfegyver Távol-keleti erőszakfilmek
• Speier Dávid: Hongkongi képfegyver Távol-keleti erőszakfilmek
WESTERN
• Turcsányi Sándor: Oh, te drága Clementina... Út a technowesternig
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Fölszeletelve Infománia
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Kapreál Égi manna
KRITIKA
• Fábry Sándor: Mutter angróban Titkos gyilkos mama
LÁTTUK MÉG
• Makai József: Lövések a Broadwayn
• Hegyi Gyula: Don Juan DeMarco
• Déri Zsolt: D’Artagnan lánya
• Vidovszky György: Az igazira várva
• Bíró Péter: Bérgyilkosok
• Takács Ferenc: Az amerikai elnök
• Tamás Amaryllis: Veszélyes kölykök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Bayer Antal

  Asterix, Lucky Luke és a mangahelyzet

Megkönnyebbülhetnek a klasszikus Asterix-képregény kedvelői, kiadóváltás történt ugyan, de kis kihagyás után folytatódik a sorozat, mi több, a karácsonykor bemutatott animációs filmhez kapcsolódóan a szokásosnál hamarabb jött a következő rész.

Az Asterix-történetek nagyjából két kategóriára oszthatók: vannak az „utazósak”, amelyekben a főszereplők egy másik országba látogatnak, ami alkalmat kínál az alkotóknak az adott néphez kapcsolódó képzetek, közhelyek és előítéletek anakronisztikus kifigurázására, és vannak a „helyben maradósak”, amelyekben – többnyire valamilyen külső inger hatására – konfliktus támad a kis gall falu lakói között.

Utóbbiak közül való a legnagyobb kedvencem, A perpatvar. Nem fogom szó szerint idézni Beaumarchais-t, aki A sevillai borbélyban remekül mutatja be a rágalom és az arra való fogékonyság gyilkos párosát, legyen elég annyi, hogy René Goscinny egészen biztosan ismerte a híres monológot, és Tullius Destructivus személyében megalkotta a tökéletes ellenlábast Asterix és barátai számára. Úgy gondolom, ez azon kevés albumok egyike, amellyel a legmakacsabb képregényellenzőket kivéve bárkit meg lehet győzni arról, hogy a képregény formája alkalmas remekművek megalkotására.

Az Asterix a helvéteknél a mai Svájc területére kalauzol el minket. Rögeszmés tisztaság és pontosság, kakukkos óra, havasi kürt, banktitok, fondü, van itt minden, ami kell. A „nemzeti sajátosságokra” épülő poénok szokás szerint remekül ülnek, de a történet vezérfonala talán nem olyan erős, és az ellenfelek nem annyira egyediek.

Az istenek otthona ismét a faluban játszódik nagyrészt, és a rómaiak újabb furfangos kísérlete behódoltatásukra ismét viszályt gerjeszt a barátok között, ezúttal „gazdasági” alapon. A történet felfogható amolyan „plázaépítés-ellenes” pamfletként is. A legjobbak közül való ez is.

Asterix 15: A perpatvar, 16: Asterix a helvéteknél, 17: Az istenek otthona. Színes, puhafedeles, kötetenként 44 oldal. Móra kiadó.

 

Míg a fenti Asterix-történetekben mindössze egy híresség (Guy Lux televíziós műsorvezető) karikatúrája szerepel, a legújabb, a franciaországi megjelenés után alig pár hónappal már magyarul is olvasható Lucky Luke-epizód a paródián alapul.

Olyannyira, hogy ez kissé meg is nehezíti a humor értékelését azoknak, akik nem ismerik Georges Lautner 1963-as klasszikus krimi-vígjátékát, a Les tontons flingueurs-t (magyarul Lövöldöző taták címmel vetítették). Nemcsak, hogy már az alapötletet is ebből a filmből kölcsönözte az íróként visszatérő Laurent Gerra, hanem a film jó néhány szereplőjének a karikatúrája is feltűnik a színen (főként Francis Blanche, Robert Dalban és Bernard Blier), sőt pár jelenet és szállóigeként rögzült mondat is felismerhető a képregényben. Csakhogy ezeknek esélyük sincs átjönni a fordításban, ami bizony csökkenti az epizód élvezeti értékét. Nem rossz, persze, de volt jobb.

Lucky Luke 21: Dalton nagybácsik. Színes, puhafedeles, 44 oldal. Pesti Könyv kiadó.

 

Nem is olyan régen, mondjuk öt évvel ezelőtt úgy tűnt, a magyar képregénypiac legerősebb szegmense lesz a manga, hiszen a nulláról indulva igen gyorsan felfutott a távol-keleti képregények száma, évente 45-50 kötet is megjelent. Aztán egymás után ábrándultak ki a kiadók, az (utólag alaptalannak bizonyult) határozottsággal támadó Mangattack (az Athenaeum márkája), a fantasy terén szerzett pozícióit kiterjeszteni próbáló Delta Vision és a hírnevét képregénykiadóként megalapozó, mára leginkább „young adult” kategóriás regényekkel foglalkozó Fumax. A gyakorlatilag egyedül maradt MangaFan pedig visszavett a tempóból, de legalább túlélt néhány különböző jellegű válságot, és a jól bevált sorozatai folytatódnak.

Ezek közé tartozik a Ruróni Kensin szamurájmanga, sajnos immár az egyetlen, amelyet rendszeresen olvasok. Pechemre a legutóbbi két kötetben a harci jelenetek dominálnak, aminek minden bizonnyal sokan örülnek, de én kevésbé. Jó lenne, ha felgyorsulna a kiadás, hiszen a kötetek fele még hátravan.

Ruróni Kensin 14-15. Fekete-fehér, puhafedeles, kötetenként kb. 200 oldal. MangaFan kiadó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12169