KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/január
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Louis Malle halálára
ZOLNAY PÁL
• Bérczes László: Retusálás nélkül In memoriam Zolnay Pál
• Székely Orsolya: Beszélgetés 1993-ból In memoriam Zolnay Pál
VÁROSVÍZIÓK
• Bojár Iván András: Rejtőző Budapest Beszélgetés Rajk Lászlóval
• Schubert Gusztáv: Zuhanás közben A gyűlölet
• Ardai Zoltán: Éjjel a telepen Hüvelyk Matyi nyomában
TITANIC
• Déri Zsolt: Az enciklopédista Beszélgetés Peter Greenawayjel
• Forgách András: Vigyázat: eredeti! Balsors
• Csejdy András: Máskéntbűnözők A néma tanú; A gyilkos; Országúti járőr
• Déri Zsolt: Inkább az ellentáborban Beszélgetés Alex Coxszal
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Száz év, s más semmi? Velence
• Kovács András Bálint: Hangok és csendek Pordenone
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Nyolcvan kattintással a Föld körül Infománia
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Az árván maradt bérgyilkos Égi manna
• Dániel Ferenc: Tengeri liliomok közt vezekelni? Leni Riefenstahl
LÁTTUK MÉG
• Déri Zsolt: Pigalle
• Takács Ferenc: György király
• Barna György: Georgia
• Hegyi Gyula: Hamlet, vagy amit akartok
• Vidovszky György: Az angol, aki dombra ment fel, de hegyről jött le
• Sneé Péter: Pár lépés a mennyország
• Sneé Péter: Szirének Sirens
• Ardai Zoltán: Jade
• Hungler Tímea: Dredd bíró

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Orosz Dénes: Poligamy

Szerelemrulett

Schreiber András

Harmincas férfi családalapítás előtt bepánikol. Orosz Dénes bemutatkozása Woody Allen-effektekkel.

 

Szerelmes vagyok minden nőbe, csak azt nem tudom, hogy kibe, kibe, kibe – lehetne a Kistehén tánczenekar refrénjével összefoglalni Orosz Dénes első játékfilmjének lényegét. APoligamy a zsánerfilmek igényével könnyedén és mindenki (értsd: mindkét nem) számára átélhetően igyekszik szólni a függetlenségét önként-kényszeredetten feladó férfiember traumájáról. Orosz Dénes bemutatkozása illeszkedik a hazai műfajifilmes trendbe, amennyiben a magyar terminológiában a zsáner egyet jelent a vígjátékkal. Közelebbről a Poligamy a Csak szex és más semmi párdarabja – és nem pusztán azért, mert mindkettőben Csányi Sándor a férfi főszereplő (bár ez sem mellékes körülmény, figyelembe véve, hogy a két filmben két ellentétes karaktert hoz), hanem mert igényességben és intelligenciában a két film egymásra rímel. Mindkettő a romantikus komédiák hagyományaira alapozva juttatja el főhősét arra az egyszerű felismerésre, hogy párosan szép a lét, és az érzelmi viviszekcióhoz nem átallanak értelmiségi közeget teremteni. Jól felépített helyzetek, csattanós poénok, kerek, végigvitt történet – a Csak szex... egyszerűnek tűnő vállalásával pár éve mennybe menesztetett, az igényes hazai vígjátékok esetében azóta is hivatkozási pont. A forgatókönyvíró-rendező Orosz Dénes látszólag hasonló viszonyítási alap megalkotására törekedett, ami önmagában is tiszteletre méltó vállalkozás. Többről van szó azonban, mint egyszerű komédiáról, amelyben a gyerekvállaláshoz vezető út olyan kénköves asszonyi kinyilatkoztatásokkal van kikövezve, hogy „a dolgozókuckó helyén lesz a babaszoba”, illetve „ha nincs gyerek, nincs szex” – Orosz megpróbálta kiszélesíteni a Csak szex... elfogadható zsánerkereteit és picivel továbblépett a midcult (jelen esetben az egzisztencialista értelmiségi komédia és a romkom elegye) irányába, csipetnyivel több tépelődést adagolva a készen kapott recepthez. Orosz is (leginkább) a Csak szex... esetében is felfedezhető Woody Allen-hatásra épít (elsősorban a felszínesebb fajtából, de bőséges önreflexióval), ám a Poligamy fűszeresebb lett, még ha tanulsága éppoly habkönnyű, mint Goda Krisztina opusáé, s ha az alapötlet magában is hordozza a gyors kifulladás kockázatát.

András (Csányi Sándor) forgatókönyvíró, aki egyetemi tanársegéd barátnőjével, Lillával (Tompos Kátya) több év együttjárás után beköltözik közös otthonukba, s bár szerelmük látszólag kihűlőfélben, hamarosan szembesül az örömhírrel: apa lesz. A pánik kiváltotta stressz különös formában érkezik: András egy nap idegen nőt talál a lakásban, aki váltig állítja: márpedig ő ugyanaz a Lilla, akivel előző nap is ágyba bújt. Miután a férfi környezete is megerősíti, hogy az új nő a régi, András nyugodt szívvel adja át magát a testi örömöknek, csakhogy a nő másnap egy újabbra cserélődik ki, és így tovább, kilenc hónapon át, míg a végül a legális poligámiába belefásult főhős visszatérhet origóba. Eddig a Poligamy szituációs csavarja, s bár kétségkívül ötletesek az ebből kialakított férfi-nő helyzetgyakorlatok (kedvencünk a Péterfy Bori által megszemélyesített pszichológusnőből sztriptíztáncosnővé avanzsált Lilla), a filmet mégsem az új és újabb kalandok, hanem az ötletesen megírt dialógusok tartják életben.

Párbeszédíró-képességét Orosz már korábban, Melletted című rövidfilmjében megcsillogtatta, s tulajdonképpen nagyjátékfilmjének kiindulópontját is ott vázolta fel. A húszperces kisfilmben egy esküvő előtt álló pár (Tompos Kátya és Mészáros Béla) kezd se veled–se nélküled-társasjátékba. Ezt a sajátos szabályokra épülő játszmát gondolta tovább a rendező egészestés debütjében, s bár a cím a népszerű kapitalista társasjátékot juttatja eszünkbe (poligamy-monopoly), a Poligamy lánycseréjének inkább a ruletthez van köze, az egyes nőtípusok random váltják egymást (tudatosságot egyedül a már említett pszichológusnő esetében véltünk felfedezni). A fásultság dacára a szerencsejáték komoly függőséget okoz, ennek a szerelemrulettnek, ha a film lezárása erről mélyen hallgat is, sem lehet vége, s bár egy ponton úgy tűnik Orosz is hajlik a nyitott befejezés felé, mégis inkább a megnyugtató hepiendet választotta. A további önmarcangolást már nekünk kell beleképzelni a folytatásba. Nem véletlenül idézi fel Orosz a tantermi jeleneteknél Az ember tragédiáját. A poligám férfi csak egyet tehet, küzd és bízva bízik.


POLIGAMY – magyar, 2009. Rendezte és írta: Orosz Dénes. Kép: Fillenz Ádám. Vágó: Kovács Zoltán. Hang:Major Csaba. Producer: Herendi Gábor. Szereplők:Csányi Sándor (András), Tompos Kátya (Lilla),Mészáros Béla (Kornél), Parti Nóra (Adél), Pokorny Lia (Janka), Venczel Vera (Az anya), Péterfy Bori (A pszichológus). Gyártó és forgalmazó: Skyfilm. 90 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9998