KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/január
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Louis Malle halálára
ZOLNAY PÁL
• Bérczes László: Retusálás nélkül In memoriam Zolnay Pál
• Székely Orsolya: Beszélgetés 1993-ból In memoriam Zolnay Pál
VÁROSVÍZIÓK
• Bojár Iván András: Rejtőző Budapest Beszélgetés Rajk Lászlóval
• Schubert Gusztáv: Zuhanás közben A gyűlölet
• Ardai Zoltán: Éjjel a telepen Hüvelyk Matyi nyomában
TITANIC
• Déri Zsolt: Az enciklopédista Beszélgetés Peter Greenawayjel
• Forgách András: Vigyázat: eredeti! Balsors
• Csejdy András: Máskéntbűnözők A néma tanú; A gyilkos; Országúti járőr
• Déri Zsolt: Inkább az ellentáborban Beszélgetés Alex Coxszal
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Száz év, s más semmi? Velence
• Kovács András Bálint: Hangok és csendek Pordenone
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Nyolcvan kattintással a Föld körül Infománia
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Az árván maradt bérgyilkos Égi manna
• Dániel Ferenc: Tengeri liliomok közt vezekelni? Leni Riefenstahl
LÁTTUK MÉG
• Déri Zsolt: Pigalle
• Takács Ferenc: György király
• Barna György: Georgia
• Hegyi Gyula: Hamlet, vagy amit akartok
• Vidovszky György: Az angol, aki dombra ment fel, de hegyről jött le
• Sneé Péter: Pár lépés a mennyország
• Sneé Péter: Szirének Sirens
• Ardai Zoltán: Jade
• Hungler Tímea: Dredd bíró

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Notre Dame-i toronyőr

Vidovszky György

A Walt Disney Stúdió szünidei családi ajánlatával kapcsolatban jó előre el kell oszlatni a tévhitet, hogy a romantikus irodalom nagy alakjának, Victor Hugónak sok köze volna hozzá. Ez a tény azonban nem feltétlenül csökkenti az adaptáció értékét. Victor Hugo regénye – változtatások nélkül – ugyanis nehezen engedelmeskedett volna az alkotók szándékának. A hollywoodi natúrfilm-kisék meglehetősen maivá tették a középkori Párizsban bolyongó hősök életét: kemény és látványos akciójelenetek, gyertyafényes szerelmi kettősök, modern, átpszichologizált erkölcsi tartással rendelkező figurák kerültek a megtévesztésig valódinak látszó, festett hátterek elé, s az alkotók szédítő kameramozgásokat, videóklip-tempójú vágásokat vetettek be a nézők elkábítására. A stúdió ezzel a munkájával eltávolodott a mese és a csodák világától, s inkább a való élethez „hasonló” virtuális valóság felé fordult. A romantikus dráma megjelenítése „valóságos” embereket és környezetet igényelt, a rajz ezért csak a karikaturisztikus pillanatokban vált el a realista portrétól vagy a retusált fotótól. Ezzel az erővel – a mozidarab néhány üdítő jelenetén kívül – ugyanezt a filmet akár Bruce Willissel, Sean Conneryvel és Madonnával is leforgathatták volna.

Az animációs adaptáció csúcspontja kétségkívül Quasimodo gyámjának ördögi álma; formai átváltozások ötletes sorát nyújtva drámai hatású, szürrealista vízióvá nő. Az ügyeletes jópofák – ezúttal a Notre Dame-ot díszítő szörnyek közül három mókás figura – kellő képi humorral enyhítik az igazi animációs trükkökre éhes közönség étvágyát, sőt a stúdió korábbi munkáinak ismerői felfedezhetik bennük egykori kedvenceik képmását is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=70