KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/január
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Louis Malle halálára
ZOLNAY PÁL
• Bérczes László: Retusálás nélkül In memoriam Zolnay Pál
• Székely Orsolya: Beszélgetés 1993-ból In memoriam Zolnay Pál
VÁROSVÍZIÓK
• Bojár Iván András: Rejtőző Budapest Beszélgetés Rajk Lászlóval
• Schubert Gusztáv: Zuhanás közben A gyűlölet
• Ardai Zoltán: Éjjel a telepen Hüvelyk Matyi nyomában
TITANIC
• Déri Zsolt: Az enciklopédista Beszélgetés Peter Greenawayjel
• Forgách András: Vigyázat: eredeti! Balsors
• Csejdy András: Máskéntbűnözők A néma tanú; A gyilkos; Országúti járőr
• Déri Zsolt: Inkább az ellentáborban Beszélgetés Alex Coxszal
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Száz év, s más semmi? Velence
• Kovács András Bálint: Hangok és csendek Pordenone
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Nyolcvan kattintással a Föld körül Infománia
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Az árván maradt bérgyilkos Égi manna
• Dániel Ferenc: Tengeri liliomok közt vezekelni? Leni Riefenstahl
LÁTTUK MÉG
• Déri Zsolt: Pigalle
• Takács Ferenc: György király
• Barna György: Georgia
• Hegyi Gyula: Hamlet, vagy amit akartok
• Vidovszky György: Az angol, aki dombra ment fel, de hegyről jött le
• Sneé Péter: Pár lépés a mennyország
• Sneé Péter: Szirének Sirens
• Ardai Zoltán: Jade
• Hungler Tímea: Dredd bíró

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Senki bolondja

Tamás Amaryllis

A fészekmeleg történet rendezője Robert Benton, újságíróként, filmíróként kezdte (ő volt a forgatókönyvírója például a Bonnie és Clyde-nak). Az érzelmes film Thornton Wilder finoman megrajzolt karaktereit idézi (elsősorban a Paul Newman-i figura révén) A mi kis városunkból.

Donald Sullivan lassan érő, „halogató technikával” élő, peches ember. A fájdalmas konfliktusok, az összezilált kapcsolatok elől a magányba menekül, ezzel együtt elbűvölő egyéniség. Önsorsszorításának oka nem az önbizalomhiány, inkább a felismert szükségszerűség: legalább másoknak nem okozni további poklokat, ha már a mintacsaládfő szerepét nem számára találták ki. Némi szarkazmussal, öniróniával szemléli saját céltalannak tűnő tengődését, egy öreg hölgy albérlőjeként, örökös pereskedésben állván munkaadójával (az alkalmi munkákat kénye-kedve szerint osztogató, szélhámos Bruce Willisszel). Ezek a „meddő” és évődő kapcsolatok – szállásadónőjével vagy kártérítési perének évek óta ismert bírájával, meg egy amnéziában szenvedő szomszéd öregasszonnyal – Sullivan önmaga előtt is letagadott újfajta közeledései az emberekhez. Ennek a kis körnek ő a derűs és határozott középpontja.

Valamikor életre szóló sebeket ejtett a hozzá legközelebb állókon, de hiába hadakozott, azok sorsát az ő sorsába szőtte a lét dramaturgiája. Sullivan akkor nyeri meg a csatát, amikor ezeket a titkos, mély összefüggéseket hagyja egoizmusa fölé kerekedni. Lesz már, akinek ő az áldozatkész gyöngédség, a példa. Igaz, vénségére, – de ennek, úgy látszik, most jött el az ideje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/09 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=349