KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/december
1895–1995
• Lukácsy Sándor: Mindennapi káprázataink
• Horváth György: Álmomban Keaton A Generális helyszínén
• Molnár Gál Péter: Arany-film Honi kezdetek
NŐ-IDOLOK
• Molnár Gál Péter: Szőkék előnyben Hősnő-tipológia

• Popper Péter: Százéves fiatalok A film és a pszichoanalízis
• Ardai Zoltán: Örök erdő Álomsúly
• Bikácsy Gergely: „Sivatagi tizenhármak” Vissza a filmművészetbe
• Kelecsényi László: „Sivatagi tizenhármak” Vissza a filmművészetbe
• Jancsó Miklós: Száz év magány
• Szilágyi Ákos: Mi a mozi most? Gutenberg printere

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Ki volt Jean Ferry?

Bajomi Lázár Endre

 

Meglepő jegyzetet olvastam b. lapjuk 83/1. számának 45. oldalán a Buñuel emlékezéseiben említett Jean Ferry-ről: „neves algériai író. Franciául ír.” Ezt a furcsaságot – gondoltam – csak maga Ferry írhatta volna, ha, sajnos, nem hunyt volna el 1976. szeptember 5-én. Ő ugyanis, mint Jarry csodálója, Prévert komája és Queneau cimborája, valamint szorgos átejtő, a francia filmtörténet egyik legfestőibb, különc figurája volt. 1906. június 13-án Capensben (Toulouse környékén) született, egy Lévy nevű bankár törvénytelen csemetéjeként. Apukája ugyan később elismerte, de ő – egy bizonyos Adolf miatt – inkább a Ferry álnevet használta. Nagybátyja José Corti, a híres szürrealista könyvkiadó volt. 1931-től a Pathé-Nathan filmgyárban gyártásvezetőként dolgozott, felügyelete alatt olyan filmeket forgattak, mint a R. Bemard A nyomorultakja, R. Clair Az utolsó milliárdosa vagy Litvak Mayerlingje. Belépett Prévert Október nevű szélsőbaloldali színjátszó csoportjába. A harmincas évek derekától kezdve több tucat forgatókönyvet írt. 1940-ben részt vett a franciaországi csatában, s hadi kereszttel tüntették ki. Egy ideig Párizsban, a Grande Chaumière utcában lakott, amely Manet, Gauguin és Modigliani nevéről híres. Amikor tévénk régi filmeket vetít, sokszor látom nevét a főcímben (legutóbb például 1979. szeptember 14-én, amikor A négyek jele című, C. Doyle-regényből készült filmet sugározták). 1950-ben tagja, majd nemsokára egyik legtevékenyebb vezetője lett annak a Patafizikus Kollégiumnak, amelybe sok filmest szervezett be, például nem is akárkit: René Clairt! Kitűnő filológusként sok érdekes dolgozatot publikált, s könyvet írt a legkülönösebb francia szerzőről, Raymond Rousselről. Posztumusz fejezetet biggyesztett Proust regényciklusához. Magyar vonatkozású érdekesség: H. Kümel belga rendező megbízásából ő írta annak a „vérfagyasztó” filmnek a forgatókönyvét, amelyben Delphine Seyrig Báthory Erzsébetet, a hírhedt szadista grófnőt alakította...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/03 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6634