KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/december
1895–1995
• Lukácsy Sándor: Mindennapi káprázataink
• Horváth György: Álmomban Keaton A Generális helyszínén
• Molnár Gál Péter: Arany-film Honi kezdetek
NŐ-IDOLOK
• Molnár Gál Péter: Szőkék előnyben Hősnő-tipológia

• Popper Péter: Százéves fiatalok A film és a pszichoanalízis
• Ardai Zoltán: Örök erdő Álomsúly
• Bikácsy Gergely: „Sivatagi tizenhármak” Vissza a filmművészetbe
• Kelecsényi László: „Sivatagi tizenhármak” Vissza a filmművészetbe
• Jancsó Miklós: Száz év magány
• Szilágyi Ákos: Mi a mozi most? Gutenberg printere

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Élt 93 évet

Makay Árpád filmoperatőr

Andor Tamás

 

A Bán Frigyes rendezte Talpalatnyi föld volt utolsó itthon fényképezett munkája. 1948-ban, közel ötven játékfilmmel a háta mögött elhagyta az országot. Disszidált. A politikai változások fenyegetése elől Ausztriában, Svájcban, majd az Egyesült Államokban keresett és talált menedéket. A Rákosi-rendszer nem tűrte, de büntette a hasonlókat, ha nem tehette tettleg, akkor agyonhallgatta. Makay nevét sem hallottam tizenévesen.

A felejthetetlen Bojkovszki Béla volt a fővilágosítója, a most 90 éves Illés György volt a segédoperatőrje. Az életművet a Halálos tavasz, az Ének a búzamezőkről, az Egy bolond százat csinál és más sikerek fémjelzik, de csak hazatérése után sok évvel, a 30. Magyar Filmszemlén kapott kitüntetést. Életműdíjat. A Magyar Operatőrök Társasága többször terjesztette fel Kossuth-díjra, de a feledésbe merültek, merítettek többnyire csak haláluk után válnak fontossá. Eiben István és Hegyi Barnabás mellett a háború előtti magyar filmgyártás termékeny, természetes fényben fotografált művei által emlékezetes tehetsége volt, aki idegenben is alkotó tevékenységet folytatott, saját gyártócéget alapított, oktatta a szakmát. A rendszerváltozáskor hazatért, de az itthoni filmélettől már távol maradt, nem talált igazi kapcsolatokat, visszahúzódó, megbántott emberként ismerték. Ki tudja? A magyar operatőri generációk nagyszerű elődjét tiszteljük benne. A Talpalatnyi föld Gőz Jóskájának (Szirtes Ádám) alakja most is úgy magaslik fölém az ellenfényben, ahogy Makay Árpád kamerája megfogalmazta. A hozzá hasonló mesterek művei ihletnek ma is, tisztelettel őrizzük emléküket. Makay Árpád még dolgozott valódi Jupiter-lámpával. Sajnálatos, hogy idős korára kikerült azok képletes fényéből. A könnyű, modern technikák birtokában, ne feledjük a „Jupiter" parabolájának mozaiktükrében néha megnézni magunkat.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/02 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4804