KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/december
1895–1995
• Lukácsy Sándor: Mindennapi káprázataink
• Horváth György: Álmomban Keaton A Generális helyszínén
• Molnár Gál Péter: Arany-film Honi kezdetek
NŐ-IDOLOK
• Molnár Gál Péter: Szőkék előnyben Hősnő-tipológia

• Popper Péter: Százéves fiatalok A film és a pszichoanalízis
• Ardai Zoltán: Örök erdő Álomsúly
• Bikácsy Gergely: „Sivatagi tizenhármak” Vissza a filmművészetbe
• Kelecsényi László: „Sivatagi tizenhármak” Vissza a filmművészetbe
• Jancsó Miklós: Száz év magány
• Szilágyi Ákos: Mi a mozi most? Gutenberg printere

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Rejtő Jenő (1905-1943)

Kiss Ferenc

 

Rejtő (Reich) Jenő 1905-ben született Budapesten. Tanulmányai végeztével belevágott az élet iskolájába, csavargott, bebarangolta fél Európát. Volt dokkmunkás és illatszerügynök, parkett-táncos és foszfátbányász, s ki tudja, még mi minden. Saját állítása szerint Afrikába is eljutott, sőt megfordult az idegenlégióban is.

Miután megelégelte a nomád életmódot, hazajött és egy barátja unszolására kabarétréfákat kezdett el gyártani. Mindemellett volt ideje kalandos elbeszéléseket írogatni, amelyeket a Nova légiós és cowboyregényei követtek.

Életében megjelent huszonkét nagyregénye közül Az elátkozott part a tizenharmadik, 1940-ben látott napvilágot. Ez a könyv már hűen tükrözi az összes péhowardi elemet: a reálisból irreálisba fordult, groteszk történések között a hétköznapi, „normális” élethelyzetek tűnnek furcsának, oda nem illőnek. Az alvilági figurák és a verekedések leírásánál érezni azt az egyéni ízt, mely az írói intuíció mellett személyes élményanyag felhasználására utal.

Rejtő humorában feloldódnak a ponyvaregények sztereotípiái, így alkotva meg a műfaj paródiáját, már-már megkérdőjelezve annak létjogosultságát is.

Reich Jenő nem magyarosítja, csak elrejti a nevét. A Rejtő ugyanolyan álnév, mint a Gibson Lavery és a P. Howard. A sors különös abszurditása, hogy Rejtő – bár nem élt a mózesi törvények szerint – 1942-ben megkapta a munkaszolgálatos behívót. 1943 január elsején, nem messze Voronyezstől a nagy nevettető megfagyott. Nemrég elkészült egy képregény-forgatókönyv, mely a doni halálút hosszú menetelésébe helyezi bele Rejtő visszaemlékezéseit. Ezek a memoár-részletek a jellegzetes Korcsmáros-stílusban készülnek el, felhasználva a művész klasszikus figuráit, tisztelegve Rejtő ez idáig egyetlen avatott rajzolójának.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2296