KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/november
KRÓNIKA
• Létay Vera: Zsugán István
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Randevú a kompjuterrel Az interaktív játék
• Kömlődi Ferenc: A káoszlakó Techno, trance, ambient…
• Almási Miklós: Stúdiót veszek
MAGYAR MŰHELY
• Simó György: Közönségfilm, az új avantgárd Beszélgetés Kern Andrással és Koltai Róberttel

• Nánay Bence: Apró gesztusok mozija Derek Jarman másik arca
1895–1995
• Antal István: Száz év alternatív Oberhausen
• Bori Erzsébet: Egy évszázad egy évben
KÖNYV
• Kőniger Miklós: Csillaghullás Lexikonok a jubileumra
• Györffy Miklós: Mi (volt) a film? André Bazin tanulmánykötetéről

• Bakács Tibor Settenkedő: Ecce Homo Jaroslav Papoušek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Képtelenség Égi manna
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Magyar mumpsz A brooklyni testvér
• Déri Zsolt: Lélekmentő perverziók Keserű méz
• Csejdy András: A tukmák Shop-Stop
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Apám életére
• Takács Ferenc: Apollo 13
• Turcsányi Sándor: Nell, a remetelány
• Takács Ferenc: Neruda postása
• Barna György: Játssz a túlélésért
• Tamás Amaryllis: Zero Patience
• Schubert Gusztáv: A hálózat csapdájában
• Harmat György: Dolores Claiborne

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lány tengeri kagylóval

Hollós László

 

Négy gyerek áll a hóban egy udvarház előtt. Tágra nyílt szemmel várakozóan kémlelik az utat. Fel is tűnik a távolban egy hintó, benne esküvőről érkező ifjú pár. De mire a lovak a házhoz érnek, a hintó már üres. Ezzel a költőien szép álomképpel kezdődik Jiří Svoboda jól sikerült ifjúsági filmje. Egyáltalán nem felhőtlen, sőt néhol tragikus hangvételő mű ez a család utáni vágyódásról. A címben szereplő lány a ma divatos szóhasználattal élve hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyerek. Modern Hamupipőke. Hajnalonként, mielőtt iskolába menne, alkoholista anyjának segít irodákat takarítani. Délután féltestvéreire vigyáz, rendben tartja az apró lakást, vacsorát is főz, sőt, még anyja duhajkodó férfivendégeitől is óvni próbálja a kis család éjszakai nyugalmát. A rideg és szomorú valóság elől az emlékei között keres megnyugvást. Vidám, békés családi otthonról álmodik, visszaemlékezik arra az időre, amikor még szülei együtt éltek. Anyját elvonókúrára viszik, új családjával élő apjához költözhetne. De inkább állami gondozásba vett testvéreivel marad. Az intézeti gyerekek jelmezbálján már őt is a tarka forgatagban látni. Messziről úgy tűnik, mintha mosolyogna.

Jiři Svoboda filmjében szerencsésen váltakozik a líraiság a gondokkal terhes, olykor kegyetlen valóság bemutatásával. A rendező megérti kis hőseit, sokoldalúan és bensőségesen ábrázolja  mindennapos problémáikat. Az operatőri munka érzékeny és árnyalt, a valóságot megmegtörő emlékképbevágások hatásosak, nem öncélúak. A nagyszerű gyermekszereplők közül is kiemelkedik a csehszlovák ifjúsági filmekben gyakran látható Dita Kaplanova természetes, kedves játékával.

Ha nem is olyan egyenletesen erőteljes, kiforrott alkotás ez, mint mondjuk Rózsa János hasonló témájú filmje, a Vasárnapi szülők, s ha néhol már ismert elemekből építkezik is, azért felkavarja a nézőt. Nem tudjuk „kívülről” szemlélni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/12 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6734