KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/november
KRÓNIKA
• Létay Vera: Zsugán István
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Randevú a kompjuterrel Az interaktív játék
• Kömlődi Ferenc: A káoszlakó Techno, trance, ambient…
• Almási Miklós: Stúdiót veszek
MAGYAR MŰHELY
• Simó György: Közönségfilm, az új avantgárd Beszélgetés Kern Andrással és Koltai Róberttel

• Nánay Bence: Apró gesztusok mozija Derek Jarman másik arca
1895–1995
• Antal István: Száz év alternatív Oberhausen
• Bori Erzsébet: Egy évszázad egy évben
KÖNYV
• Kőniger Miklós: Csillaghullás Lexikonok a jubileumra
• Györffy Miklós: Mi (volt) a film? André Bazin tanulmánykötetéről

• Bakács Tibor Settenkedő: Ecce Homo Jaroslav Papoušek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Képtelenség Égi manna
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Magyar mumpsz A brooklyni testvér
• Déri Zsolt: Lélekmentő perverziók Keserű méz
• Csejdy András: A tukmák Shop-Stop
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Apám életére
• Takács Ferenc: Apollo 13
• Turcsányi Sándor: Nell, a remetelány
• Takács Ferenc: Neruda postása
• Barna György: Játssz a túlélésért
• Tamás Amaryllis: Zero Patience
• Schubert Gusztáv: A hálózat csapdájában
• Harmat György: Dolores Claiborne

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tagrifti csata

Varga András

 

Líbia, 1911. Az Olasz Királyság csapatai megszállják Tripoli és Benghazi kikötővárosokat. 1928. február. Mussolini intervenciós csapatai Oraziani tábornok vezénylete alatt – megsemmisítő támadásra készülnek a tagrifti kutakat védelmező hazafiak ellen. A fasiszta sereg háromezer katonából áll, többszáz rekvirált teve a sivatagi háborúhoz, ágyúk, gépfegyverek, távírók, és más korszerű hadfelszerelés. Szülőföldjük védelmében az arab ellenállók ócska puskáik mellé csak makacs elszántságukat állíthatják. Négyszázan vannak csupán, egy falunyi ember, nők, gyerekek. Vagyis a harc kimenetele nem lehet kétséges.

Íme a történelmi szituáció, amelynek szabatos, precíz rekonstrukciójára vállalkozik A tagrifti csata című líbiai film. S hogy a nép küzdelme ne csak heroikus általánosságban, de konkrét, emberi közvetlenséggel is ábrázoltassék, az alkotók beleszövik az egyik ellenálló család tagjainak tragikus életét is a mesébe. Ezután már megkísérelhetnék – jó és rossz oldalon egyaránt – eleven figurák megteremtését, de sem Tabuli tanító hősies alakja, sem Graziani tábornok vérengző figurája nem nő egyéniséggé, s ettől a film egésze kissé naiv, iskolás leckefölmondássá szegényedik.

Kár, hogy mindez így történik, mert a szerzők profi elbeszélők módjára ötvözték a kollektíva hősies bukása kapcsán a játékfilm és a narratív dokumentálás eszközeit. Dinamikusan vágott ritmusos képek váltakoznak, szerencsésen kerülve a sivatagi „tájképfestést”. Stílusos a kísérőzene: sőt, nem egyszer épp ez óvja meg a filmet a túlzott pátosztól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/10 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6628