KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/november
KRÓNIKA
• Létay Vera: Zsugán István
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Randevú a kompjuterrel Az interaktív játék
• Kömlődi Ferenc: A káoszlakó Techno, trance, ambient…
• Almási Miklós: Stúdiót veszek
MAGYAR MŰHELY
• Simó György: Közönségfilm, az új avantgárd Beszélgetés Kern Andrással és Koltai Róberttel

• Nánay Bence: Apró gesztusok mozija Derek Jarman másik arca
1895–1995
• Antal István: Száz év alternatív Oberhausen
• Bori Erzsébet: Egy évszázad egy évben
KÖNYV
• Kőniger Miklós: Csillaghullás Lexikonok a jubileumra
• Györffy Miklós: Mi (volt) a film? André Bazin tanulmánykötetéről

• Bakács Tibor Settenkedő: Ecce Homo Jaroslav Papoušek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Képtelenség Égi manna
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Magyar mumpsz A brooklyni testvér
• Déri Zsolt: Lélekmentő perverziók Keserű méz
• Csejdy András: A tukmák Shop-Stop
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Apám életére
• Takács Ferenc: Apollo 13
• Turcsányi Sándor: Nell, a remetelány
• Takács Ferenc: Neruda postása
• Barna György: Játssz a túlélésért
• Tamás Amaryllis: Zero Patience
• Schubert Gusztáv: A hálózat csapdájában
• Harmat György: Dolores Claiborne

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Huhogók

Bikácsy Gergely

 

Philippe de Broca filmje nem Victor Hugo regényéből készült, mint címéből hinnénk. Ezt a Huhogókat a rutinos szcenarista, Daniel Boulanger írta, a rendező társaságában. Hőse a Rousseau-hívő, felvilágosult breton arisztokrata, Kerfadec gróf, aki megünnepli a Bastille elestét, árvákat fogad örökbe és cselédlány élettársát sem szégyelli. Szégyelli viszont és elborzasztja, hogy kedvelt nevelt fia, Tarquinius jakobinus vezér lett és a „kék” csapatok élén ágyúval irtja Bretagne királypárti pórnépét. Sőt, nemcsak a hadrakelt pórokat: egy büntetőexpedíció komor eszméktől gyötört parancsnokaként apja kastélyában állít kivégzőosztag elé egy kisgyereket. Az emberi haladás Rousseau-vázolta utópiájában eddig naivan hitt gróf most már maga is felköti királypárti szablyáját. A túlerő elől azonban mégsem ő, hanem lánya, és másik, royalista fia menekül át az óceánon, egy csodálatos repülő masinával. Valahová, a szabad világba.

„Tömegfogyasztásra szánt gusztustalan és konzervatív hamisság” – így a francia kritika egy része. A másik azért üdvözli, mert „huszonharmadik filmjével Philippe de Broca éles kanyart vett pályáján.” Inkább úgy mondhatnánk: visszatalált indulásához, a Cartouche és a Riói kaland sodró leleményeihez, igényes látványvilágához, kiábrándultan mókázó szelleméhez. S ezt a szellemet Philippe Noiret-nak találták ki: egyik legnagyobb alakítását láthatjuk most. A film történetiségét persze nem szabad történészi nyárs-derékkal, fűrészpor-elmével „ellenőriznünk”. Meseigazsága vagyon, s ez nem kevés. Hősei kényszerűségből válnak királypártivá. Az a repülő csodamasina a butaság elől menekíti őket a szabadság honába.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5494