KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/november
KRÓNIKA
• Létay Vera: Zsugán István
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Randevú a kompjuterrel Az interaktív játék
• Kömlődi Ferenc: A káoszlakó Techno, trance, ambient…
• Almási Miklós: Stúdiót veszek
MAGYAR MŰHELY
• Simó György: Közönségfilm, az új avantgárd Beszélgetés Kern Andrással és Koltai Róberttel

• Nánay Bence: Apró gesztusok mozija Derek Jarman másik arca
1895–1995
• Antal István: Száz év alternatív Oberhausen
• Bori Erzsébet: Egy évszázad egy évben
KÖNYV
• Kőniger Miklós: Csillaghullás Lexikonok a jubileumra
• Györffy Miklós: Mi (volt) a film? André Bazin tanulmánykötetéről

• Bakács Tibor Settenkedő: Ecce Homo Jaroslav Papoušek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Képtelenség Égi manna
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Magyar mumpsz A brooklyni testvér
• Déri Zsolt: Lélekmentő perverziók Keserű méz
• Csejdy András: A tukmák Shop-Stop
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Apám életére
• Takács Ferenc: Apollo 13
• Turcsányi Sándor: Nell, a remetelány
• Takács Ferenc: Neruda postása
• Barna György: Játssz a túlélésért
• Tamás Amaryllis: Zero Patience
• Schubert Gusztáv: A hálózat csapdájában
• Harmat György: Dolores Claiborne

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Yesterday

Nagy Zsolt

Valóban „tegnap”, a legendás „hatvanas években” játszódik ez az új lengyel film. Nem kevés nosztalgiával – szinte tapinthatóan a rendező személyes emlékei alapján – állít emléket az ottani Beatles-őrületnek, a hosszú haj körüli huzavonáknak, a keser-édes kamaszszerelmeknek, a felejthetetlen iskolabáloknak, a megszállott zenekar-alapításnak. A film meséje a „lengyel Beatles” Crazy Boys együttes rövid és szomorkás története, közülük is Ringo alteregójáé. A nagynéni falát borító hatalmas szentkép sarkában a nagy liverpooli gombafejű – az elérhetetlen példaképek – fényképe bújik meg, éjszakánként a „világvevő” rádió kézzel kifeszített antennája segítségével a „Love me do” hangfoszlányai töltik be a kopottas szobát, ahol „Ringo” először ismeri meg a testi szerelmet az iskolából kicsapott, megszégyenített lánnyal, későbbi feleségével. Az ő válóperük adja a film kerettörténetét, ezen belül idéződik fel 1964, mikor „épp hogy elindultunk”, izomagyú tornatanárokkal csatáztunk hajfürtjeink megmentéséért, zárlatos volt a mikrofon, és a dobfelszerelés elérhetetlen álomnak látszott. A két generáció úgy néz farkasszemet egymással, mint az iskola előtt álló műemléktank csöve az épülettel. Apró kis trükkökkel, finom zsarolásokkal próbálja meg a felnőtt társadalom betörni, uniformizálni az új nemzedéket, így szükségszerűen görcsösen, izzadósan, nagyon kelet-európai módon folyik az a harc, amit a Beatles Angliában (könnyedén?) megnyert.

A nemzetközi díjak ellenére úgy érzem, a Yesterday nem igazán jó film. A történet igencsak soványka, az (amatőr) színészek játékának nincsen mélysége, a korszak atmoszféráját sem igazán tudta a szemmel láthatóan kevés pénzből megteremteni a rendező. Mintha egy hanyagul megfestett, helyenként giccsbe hajló, elmosódó vízfestményt látnánk. Lám, a feledhetetlen évtized is feledhető.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/01 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5121