KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/november
KRÓNIKA
• Létay Vera: Zsugán István
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Randevú a kompjuterrel Az interaktív játék
• Kömlődi Ferenc: A káoszlakó Techno, trance, ambient…
• Almási Miklós: Stúdiót veszek
MAGYAR MŰHELY
• Simó György: Közönségfilm, az új avantgárd Beszélgetés Kern Andrással és Koltai Róberttel

• Nánay Bence: Apró gesztusok mozija Derek Jarman másik arca
1895–1995
• Antal István: Száz év alternatív Oberhausen
• Bori Erzsébet: Egy évszázad egy évben
KÖNYV
• Kőniger Miklós: Csillaghullás Lexikonok a jubileumra
• Györffy Miklós: Mi (volt) a film? André Bazin tanulmánykötetéről

• Bakács Tibor Settenkedő: Ecce Homo Jaroslav Papoušek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Képtelenség Égi manna
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Magyar mumpsz A brooklyni testvér
• Déri Zsolt: Lélekmentő perverziók Keserű méz
• Csejdy András: A tukmák Shop-Stop
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Apám életére
• Takács Ferenc: Apollo 13
• Turcsányi Sándor: Nell, a remetelány
• Takács Ferenc: Neruda postása
• Barna György: Játssz a túlélésért
• Tamás Amaryllis: Zero Patience
• Schubert Gusztáv: A hálózat csapdájában
• Harmat György: Dolores Claiborne

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pár lépés a mennyország

Sneé Péter

Míg vérben tocsogunk, hiányoznak a szívünknek kedves történetek, melyek nemcsak gyűlöletre hevítenek, hanem serkentik kíváncsiságunkat, felébresztik szeretetéhségünket, vagy akár sírásra ingerelnek. Ahol nagy a szükség, közel a segítség. Előbb tisztes alkotások kelletik magukat, mint amilyen a Szeress Mexikóban!, azután jönnek a gyönge utánzatok.

Alfonso Araunak elég pénze volt, szerződtetett egy világsztárt is, használható története viszont nem akadt. De sebaj, azért van a filmipar, hogy pótolja, ami hiányzik! Ha egy fia gondolat meg nem környékezi a rendezőt, akkor a műszak varázsol Paradicsomot a gyárudvarra, legföljebb az operatőr szentségel majd, mivel unja a sok szűrőzést, előkézést. Bugyutácska a kínkeservesen összeizzadott sztori? Ugyan, melyikünket érdekelné, amikor kedvenceink emlékezetes szerepkliséiben gyönyörködhetünk. Lám Keanu Reeves milyen daliás amorozó, és Anthony Quinn micsoda eszményi nagyapa! (Jutalomjátékuk bőven kitölti a filmidőt.)

Néhány apró gag szükséges még az egyes nézői szubkultúrák megnyeréséhez: nagymamáknak kis éji balett a kertben, piromániásoknak néhány métermázsa öngyulladó szőlővessző, hogy röpke másfél perc alatt lángba boruljon a húsz hektáros ültetvény, a rejtvényfejtőkről pedig a figyelmetlen stáb gondoskodik – no, mit rontanak el megint? Szőlészeink meglepő újdonságokkal gazdagodnak, a papírgyárak zsebkendőforgalma megnő, egy szó mint száz: értünk szép a világ.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=41