KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/november
KRÓNIKA
• Létay Vera: Zsugán István
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Randevú a kompjuterrel Az interaktív játék
• Kömlődi Ferenc: A káoszlakó Techno, trance, ambient…
• Almási Miklós: Stúdiót veszek
MAGYAR MŰHELY
• Simó György: Közönségfilm, az új avantgárd Beszélgetés Kern Andrással és Koltai Róberttel

• Nánay Bence: Apró gesztusok mozija Derek Jarman másik arca
1895–1995
• Antal István: Száz év alternatív Oberhausen
• Bori Erzsébet: Egy évszázad egy évben
KÖNYV
• Kőniger Miklós: Csillaghullás Lexikonok a jubileumra
• Györffy Miklós: Mi (volt) a film? André Bazin tanulmánykötetéről

• Bakács Tibor Settenkedő: Ecce Homo Jaroslav Papoušek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Képtelenség Égi manna
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Magyar mumpsz A brooklyni testvér
• Déri Zsolt: Lélekmentő perverziók Keserű méz
• Csejdy András: A tukmák Shop-Stop
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Apám életére
• Takács Ferenc: Apollo 13
• Turcsányi Sándor: Nell, a remetelány
• Takács Ferenc: Neruda postása
• Barna György: Játssz a túlélésért
• Tamás Amaryllis: Zero Patience
• Schubert Gusztáv: A hálózat csapdájában
• Harmat György: Dolores Claiborne

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Játékháború

Hungler Tímea

A karácsonynál csak a születésnap nagyobb kínszenvedés egy játék életében. Az elsőkből utolsók lehetnek, a szuperkedvenc az ágyról az ágy alá kerülhet vagy ami még rosszabb, a láda mélyére.

Egy szép napon Woody-cowboy pozíciója is meginog. Az áldás egy Buzz nevű csillagharcos személyében éri, aki nem elég, hogy felhúzható, de még lézerkardja is van. Az egyetlen gond vele, hogy komoly identitászavarokkal küszködik: elhiszi, hogy az űrből érkezett.

Az elektromos ketyerék, a tündérszőke lencsibaba, a pihe-puha plüssbarik élükön a műanyag targoncával csodálattal adóznak a távol-keleti sorozatgyártás eme díszpéldányának, így szegény Woody nem csupán a gazdája Andy, de a játékok előtt is sokat veszít tekintélyéből.

Adott még filmünkben az agresszor szomszéd fiú Sid, aki aprít, alágyújt, köpköd, karokat tépdes ki, hogy azokat lábakkal pótolja; a játékok szemében ő a rettegett ellenpélda, bizonyíték arra, hogy a világot nem csak Andyk népesítik be.

Woody és Buzz a véletlen folytán Sid karmai közé keveredik; köszönhetően az átélt ijedelmeknek, valamint egy tévéreklámnak, melyből Buzz értesülvén a tajwani fröccsöntés rejtelmeiről végre ráébred többedmagára, barátokká válnak, így a céljuk is közös lesz: visszakerülni a játék-paradicsomba vagyis Andy szobájába.

És hogy milyen tanulságokkal szolgál ez a háromdimenziós kompjutertechnikával megalkotott Walt Disney szuperprodukció? Csak annyival, amit a néző, ha örökifjú mindig is sejtett: a játékoknak lelke van, méghozzá nem is akármekkora.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=239