KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/november
KRÓNIKA
• Létay Vera: Zsugán István
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Randevú a kompjuterrel Az interaktív játék
• Kömlődi Ferenc: A káoszlakó Techno, trance, ambient…
• Almási Miklós: Stúdiót veszek
MAGYAR MŰHELY
• Simó György: Közönségfilm, az új avantgárd Beszélgetés Kern Andrással és Koltai Róberttel

• Nánay Bence: Apró gesztusok mozija Derek Jarman másik arca
1895–1995
• Antal István: Száz év alternatív Oberhausen
• Bori Erzsébet: Egy évszázad egy évben
KÖNYV
• Kőniger Miklós: Csillaghullás Lexikonok a jubileumra
• Györffy Miklós: Mi (volt) a film? André Bazin tanulmánykötetéről

• Bakács Tibor Settenkedő: Ecce Homo Jaroslav Papoušek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Képtelenség Égi manna
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Magyar mumpsz A brooklyni testvér
• Déri Zsolt: Lélekmentő perverziók Keserű méz
• Csejdy András: A tukmák Shop-Stop
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Apám életére
• Takács Ferenc: Apollo 13
• Turcsányi Sándor: Nell, a remetelány
• Takács Ferenc: Neruda postása
• Barna György: Játssz a túlélésért
• Tamás Amaryllis: Zero Patience
• Schubert Gusztáv: A hálózat csapdájában
• Harmat György: Dolores Claiborne

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A félelem országútján

Csordás Lajos

 

Az első tíz perc sejtelmes road movie-t ígér. A kezdés profi. Kusza vonalak kaotikus táncát látni a főcím közben. A néző csak némi gondolkodás után érti meg, hogy ezek tulajdonképp térképen bejelölt utak vonalai. Ezáltal megteremtődik a filozófiai távlat: biztosan az emberélet útjainak labirintusáról fogunk itt tanulságos filmet látni.

És a kamera máris lecsap. Madártávlatból ráközelít egy magányos jeep Cherokeera, amint a nevadai sivatag kellős közepén repeszt a semmin átvezető úton. A kocsiban egy bágyadt férfi és egy bágyadt nő. Eddig hibátlan. Ebből még bármi lehet. A táj persze csak látszólag unalmas, mindjárt ki is vág eléjük egy ütött-kopott terepjáró. Nem történik semmi, de ettől kezdve minden fenyegetővé válik. A horizont forró remegése, az elhagyatottság, az iszonyú mozdulatlanság hirtelen félelmet gerjeszt. Mintha a műszerek is érzékelnék a térerősség baljós változását: lerobban a kocsi, bedöglik a rádiótelefon, amikor végre jön egy kamion, annak is rossz a rádiója.

A hangulatteremtés tehát kitűnő, de aztán el kell mesélni a történetet a nő (Kathleen Quinlan) elrablásáról, és a férfi (Kurt Russell) reménytelennek tűnő nyomozásáról. A fiatal rendező, Jonathan Mostow azonban nem olyan ügyes elbeszélő, mint amilyen jó hangulatteremtő. Nincs ereje mindvégig bizonytalanságban tartani a nézőt. Túl hamar elárulja a titkot, hogy a nőt egy helyi banda rabolta el, és ettől fogva már nem is olyan érdekes. A sztori szabályosan gurul az átlagos thriller felé. Nyílttá válik a küzdelem: jók és rosszak, a begyakorolt recept szerint. A végjelenet már-már nevetséges: az elrabolt hölgy, mielőtt megmentője karjába omolna, hanyag mozdulattal rászakít egy kamiont a még vergődő negatív főhősre.

A filmet egyesek a Nyom nélkül című pszichothrillerhez hasonlítják. Az alaphelyzetben van is némi hasonlóság, de a történet lélektanilag sokkal jobban kidekázott, akár a holland, akár az amerikai változatot nézzük. A Lerobbanva első tíz percében viszont Jonathan Mostow felvillant valamit, ami azt ígéri, hogy látunk tőle még jobbat is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1729