KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/november
KRÓNIKA
• Létay Vera: Zsugán István
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Randevú a kompjuterrel Az interaktív játék
• Kömlődi Ferenc: A káoszlakó Techno, trance, ambient…
• Almási Miklós: Stúdiót veszek
MAGYAR MŰHELY
• Simó György: Közönségfilm, az új avantgárd Beszélgetés Kern Andrással és Koltai Róberttel

• Nánay Bence: Apró gesztusok mozija Derek Jarman másik arca
1895–1995
• Antal István: Száz év alternatív Oberhausen
• Bori Erzsébet: Egy évszázad egy évben
KÖNYV
• Kőniger Miklós: Csillaghullás Lexikonok a jubileumra
• Györffy Miklós: Mi (volt) a film? André Bazin tanulmánykötetéről

• Bakács Tibor Settenkedő: Ecce Homo Jaroslav Papoušek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Képtelenség Égi manna
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Magyar mumpsz A brooklyni testvér
• Déri Zsolt: Lélekmentő perverziók Keserű méz
• Csejdy András: A tukmák Shop-Stop
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Apám életére
• Takács Ferenc: Apollo 13
• Turcsányi Sándor: Nell, a remetelány
• Takács Ferenc: Neruda postása
• Barna György: Játssz a túlélésért
• Tamás Amaryllis: Zero Patience
• Schubert Gusztáv: A hálózat csapdájában
• Harmat György: Dolores Claiborne

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Gyilkos ösztön

Benke Attila

Solace – amerikai, 2015. Rendezte: Afonso Payart. Szereplők: Anthony Hopkins, Jeffrey Dean Morgan, Abbie Cornish. Forgalmazó: ADS Service. 97 perc.

 

A bárányok hallgatnak és a Twin Peaks óta a kortárs filmek (Hetedik, a Fűrész első része) és tévésorozatok (True Detective, The Killing) különösen kedvelt műfaja az a fajta pszichothriller, melyben a pszichopata sorozatgyilkos kérdőre vonja a nyomozó-protagonistát: felzaklató, kellemetlen kérdéseket intéz a mentálisan instabil főszereplőhöz annak moralitásával és identitásával kapcsolatban. A Hetedikben a hét főbűnt szem előtt tartva gyilkoló, hűvös, őrült Luciferként kísérti meg a pökhendi rendőrt, míg a Dennis Villeneuve-féle Fogságban elmossa az erkölcsi határvonalat a gyerekgyilkos és a nyomába eredő, kétségbeesett, ártatlanokat kínzó családapa között. Afonso Payart Gyilkos ösztönében is ugyanez történik, a film gyakorlatilag semmivel nem frissíti fel a pszichothrillerek alműfaját.

A True Detective és A mentalista modorában készült Gyilkos ösztön ugyanis A bárányok hallgatnak vagy a Hetedik metódusát követi. Afonso Payart művét így inkább a szereposztás, mintsem a meghökkentő fordulatokkal amúgy fukarkodó cselekmény emeli ki a pszichothrillerek tömegéből. Ugyanis ezúttal a doktor Hannibal Lecter karakterével összenőtt, idős kora ellenére is remek formában levő Anthony Hopkins a jó oldalon áll, s olyan különleges képességű látnokot játszik, mint amilyen a 2013-as Hannibal-sorozatban Will Graham volt. S érdekes módon a halálos betegeket elmondása szerint kegyelemből gyilkoló fő ellenfelét az általában jófiúkat megformáló Colin Farrell próbálja meg vászonra vinni több-kevesebb sikerrel. Emellett pedig szerencsére ütős filmzene, és a látomások izgalmas mentális képei dobják fel az eutanáziáról didaktikusan elmélkedő Gyilkos ösztönt.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12694