KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/november
KRÓNIKA
• Létay Vera: Zsugán István
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Randevú a kompjuterrel Az interaktív játék
• Kömlődi Ferenc: A káoszlakó Techno, trance, ambient…
• Almási Miklós: Stúdiót veszek
MAGYAR MŰHELY
• Simó György: Közönségfilm, az új avantgárd Beszélgetés Kern Andrással és Koltai Róberttel

• Nánay Bence: Apró gesztusok mozija Derek Jarman másik arca
1895–1995
• Antal István: Száz év alternatív Oberhausen
• Bori Erzsébet: Egy évszázad egy évben
KÖNYV
• Kőniger Miklós: Csillaghullás Lexikonok a jubileumra
• Györffy Miklós: Mi (volt) a film? André Bazin tanulmánykötetéről

• Bakács Tibor Settenkedő: Ecce Homo Jaroslav Papoušek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Képtelenség Égi manna
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Magyar mumpsz A brooklyni testvér
• Déri Zsolt: Lélekmentő perverziók Keserű méz
• Csejdy András: A tukmák Shop-Stop
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Apám életére
• Takács Ferenc: Apollo 13
• Turcsányi Sándor: Nell, a remetelány
• Takács Ferenc: Neruda postása
• Barna György: Játssz a túlélésért
• Tamás Amaryllis: Zero Patience
• Schubert Gusztáv: A hálózat csapdájában
• Harmat György: Dolores Claiborne

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Napló gyermekeimnek

Gelencsér Gábor

Magyar, 1982. Rendezte: Mészáros Márta. Szereplők: Czinkóczi Zsuzsa, Anna Polony, Jan Nowicki. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 103 perc.

1982-ben két évre dobozba zárták Mészáros Márta első Napló-filmjét, ami már akkor is inkább huzakodásnak tűnt, semmint komoly betiltásnak (szemben az Álombrigád 1989-ig tartó hét éves szilenciumával). A bemutató évében ráadásul a Napló gyermekeimnek megnyeri a Magyar Játékfilmszemle nagydíját, majd Cannes-ban a zsűri különdíját, a rendező pedig folytathatja önéletrajzi ihletésű történetének elmesélését. 1987-ben elkészül a Napló szerelmeimnek, 1990-ben a Napló apámnak, anyámnak, s végül 2000-ben az előzményeket, a Szovjetunió-beli gyermekkort felidéző „utolsó napló”, a Kisvilma című film. Az 1947 és 1956 között bonyolódó trilógia, s különösképpen annak első része az ötvenes éveket bemutató filmek legkiválóbb darabjai közé tartozik.

A siker egyformán fakad a rendező egyéni életútjából és a magyar filmtörténeti környezetből. Mészáros Márta ekkorra túl van 1968-ban induló játékfilmes pályafutásának első két szakaszán. Nyolc itthon készült, a szabadságukért küzdő nők sorsát dokumentarista stílusban elbeszélő filmje nemzetközi sikert arat, amelynek következményeként a hetvenes–nyolcvanas évek fordulóján három koprodukciót forgathat. Mindezek tapasztalatával tér vissza saját, személyes történetéhez, s készíti el az első Naplót. A magyar filmesek ekkorra jutnak az ötvenes évek-filmek 1978-ban induló hullámának zenitjére. A még mindig rejtőzködő időszak hiteles bemutatása mellett ezek a filmek, élükön A ménesgazdával és az Angi Verával, elsősorban összetett lélekrajzukkal alkotnak maradandót.

Amiképpen a Napló gyermekeimnek is. Ezúttal egy gyermektelen asszony erőszakos szeretete és egy idősebb, az apára emlékeztető férfi szellemileg és lelkileg vonzó közelsége teremti meg a korszaktól függetlenül is létező érzelmi háromszöget a lázadó kamaszlélek körül, s ezt motiválják a baloldali fordulat körüli hónapok politikai eseményei. A főhősnő nevelőanyja magas beosztású, dogmatikus nézeteket valló kommunista; egykori mozgalmi harcostársa tisztán látó, szabad elme. Kettőjük között őrlődik a szovjet emigrációból árván hazatérő Juli: ebben a lélektani és politikai erőtérben bonyolódik nevelődési regénye. A hangsúly az „és”-en van. A film épp azáltal tud politikai értelemben is felkavaró lenni, ahogy az általános lélektani motivációt áthatja a konkrét történelmi helyzet, ahogy a kettő végzetesen egymásba gabalyodik. Mindezt pontosan fejezi ki a fekete-fehér film környezetrajza, amelyben a személyes, hétköznapi események legalább akkora hangsúlyt kapnak, mint a politikai fordulatok. E külső és belső hatások tekintetében egyaránt zavaros világban – az egyszerű és tiszta emberiességet jelképező nagyszülők mellett – egyedül a mozi nyújt a főhős számára menedéket. Több ez a filmben, mint önéletrajzi elem: egyfajta köszönetnyilvánítás – és tiszteletadás az arra méltó elődöknek.

Extra: A rendező portréfilmje a személyi kultusz áldozataként a Szovjetunióban elhunyt szobrászművész édesapjáról (Mészáros László emlékére, 1968, 14’).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12275