KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/november
KRÓNIKA
• Létay Vera: Zsugán István
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Randevú a kompjuterrel Az interaktív játék
• Kömlődi Ferenc: A káoszlakó Techno, trance, ambient…
• Almási Miklós: Stúdiót veszek
MAGYAR MŰHELY
• Simó György: Közönségfilm, az új avantgárd Beszélgetés Kern Andrással és Koltai Róberttel

• Nánay Bence: Apró gesztusok mozija Derek Jarman másik arca
1895–1995
• Antal István: Száz év alternatív Oberhausen
• Bori Erzsébet: Egy évszázad egy évben
KÖNYV
• Kőniger Miklós: Csillaghullás Lexikonok a jubileumra
• Györffy Miklós: Mi (volt) a film? André Bazin tanulmánykötetéről

• Bakács Tibor Settenkedő: Ecce Homo Jaroslav Papoušek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Képtelenség Égi manna
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Magyar mumpsz A brooklyni testvér
• Déri Zsolt: Lélekmentő perverziók Keserű méz
• Csejdy András: A tukmák Shop-Stop
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Apám életére
• Takács Ferenc: Apollo 13
• Turcsányi Sándor: Nell, a remetelány
• Takács Ferenc: Neruda postása
• Barna György: Játssz a túlélésért
• Tamás Amaryllis: Zero Patience
• Schubert Gusztáv: A hálózat csapdájában
• Harmat György: Dolores Claiborne

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Red Rock West

Barotányi Zoltán

Álmos vadnyugati reggelen Nikolász Kédzs művész úr (ex-Sailor) kifelé kászálódik kopott kocsijából. Oldalra pillant, de sehol sem leli imádott Luláját, s ráébred, hogy ez már egy másik film. Erre mi is rájövünk, de akkor már késő. Inkább végezzük együtt a reggeli tornagyakorlatot a nagy Nikolász társaságában: félkezes fekvőtámasz, majd arcizomgyakorlatok – vívódó, gyötrődő pillantások az idők végezetéig, lazításként lelki fürdő. Niki lelkén átfut az ősz, győz a beépített felettes én, s mégsem teszi el a benzinkút teljes bevételét. A hiba végzetesnek bizonyul, az élhetetlenség eme sértően durva megnyilvánulása élénk rosszallást vált ki a publikumból, s hősünk minden cselekedetét eztán osztatlan ellenszenv övezi. Váratlan esélyt kap a sorstól: maga a seriff alkalmazza egy kis bérgyilkolásra, de ezt is elbaltázza, s átáll az áldozatul szánt kikapós menyecske (Lara Flynn Boyd, a Twin Peaks szende Donnája) oldalára. Végre megérkezik mélyparazita (David Lynch korpuszán sikertelenül élősködő) filmünkbe a Nagy Szalvátor (Dennis Hopper), az első rokonszenves figura: kegyetlen, vérszomjas, idegbeteg állat – ahogy azt már rég megszokhattuk tőle. A Vasárnapi Matinék Hősének van is néhány dobása (például tőrrel szívtájra), de a vietkongvéren hizlalt texasi rutin sem a régi immár, óvatlanul felszúródik egy arra járó vasrúdra. Némiképp elégedettebben láthatjuk, hogy Niki tanult: a csalfa Nőt pénzestül lerúgja a vonatról, egyenest a törvény karmaiba, s egyedül-véresen robog tovább, bele a bús messzeségbe. Várja őt Twin Peaks, ahol Cooper ügynök mögött ő lehet az új vici-Bob.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1103